Miután elment júliusban szinte ólomlábakon teltek a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok. Csak bolyongtam a házban céltalanul, egyszerűen nem találtam, sőt(!) most sem találom a helyem. Minden olyan üres és fakó lett hirtelen. És ami biztos, már megint egyedül vagyok magammal, a gondolataimmal, a kétségeimmel, a félelmeimmel. 😟
Kissé vissza kell nyúljak időben. Hogy miért? Mert igazából mikor leírtam ezt a sztorit, úgy döntöttem, hogy mégse osztom meg. Aztán történt valami...
Egyszer volt, hol nem volt, a Velencei-tavon is túl, volt egyszer egy kislány, aki végre sok viszontagság árán megismerkedett hercegével. Teltek múltak a napok, a hetek, a hónapok, voltak jó és jobb napok. Már ott tartottak, hogy akár érkezhetne is egy trónörökös... 👶 Igen ám, de ez a kislány és ez a herceg már egy kicsit benne jártak a korban,...
Nos, úton-útfélen ezzel találkozok, legyen az fb vagy insta vagy csak egyszerűen az internet világa: