A könyv - avagy Gabrielle Bernstein TÖRTÉNHETNEK CSODÁK

Szóval végre megérkezett a várva várt könyv, amit a kedves ismerősöm ígért nekem. Szóval történhetnek csodák, 42 lépés a csodák útján a boldogság eléréséhez - kíváncsian várom... 😉

1. Hét

CSODAVÁRÁS (Gondolataim csupán képek, amelyeket én alkottam. - A csodák tanítása). A könyv célja az, hogy az ember megerősítse csodaváró meggyőződésrendszerét, hogy a csodák váljanak a valóságává. Hmmm.

1. Nap

Légy tanúja félelmednek!

Az első napnak az volt a reggeli indítója, hogy ma tanúja leszek a félelmemnek. Az a lényege, hogy megnyitom a szívemet és az elmémet, hogy lássam hogyan választottam a félelmet, a szeretet helyett. Ezen a napon úgy kellett megfigyelnem magam, mintha egy másik ember lennék, kívülről kellett szemlélnem magam. Az volt a célja ennek a napnak, hogy lássam meg a félelmemet. A megerősítése az volt, hogy: "Hajlandó vagyok meglátni a félelmemet." Elég érdekes feladat volt, igazából nagyon egysíkú, ha lehet így mondani. 😱

Össze kellett írni a következőket:

• Milyen élmények hívják elő félelmeimet?
• Milyen gondolatok hívják elő a félelmeimet?
• Milyen érzések lepnek meg, amikor félek?
• Hogyan befolyásolja a félelem a viselkedésemet?

Válaszok:

• Hogy nem történik semmi se. Hogy nem keres.
• Hogy neki se vagyok elég jó, máris unalmas vagyok, és mást keres. Másnak a társaságára vágyik.
• Fájdalom, kétségbeesés, féltékenység, mellőzöttség.
• Ideges -, ingerült -, frusztrált leszek.

Ha jobban belegondolok szerintem minden embernek, legalábbis sokunknak ez az egyik alapvető félelme. Ugye itt még bejöhetnek más dolgok is, mint a betegségtől való félelem, az anyagi félelmek, munkahelyi félelmek, a magánytól való félelem, stb..

A következő lépés az volt, hogy listát kellett készíteni a félelmekről, amelyeket lelepleztem. Sorolom:

- Nem vagyok elég jó (10) 😱

- Nem vagyok szerethető (10) 😱

- Kihasznál (5)

- Megcsal (7)

- Elhagy (7)

Hmmm, ezekről már írtam korábban is, hogy sok kapcsolatomban ez jelenik meg. Az a kérdés, hogy ez honnan jön, honnan hurcolom magammal? Általában azt szokták mondani a gyerekkorból ered. De vajon mi olyan dolog ért, ami miatt ezt érezhetem, vagy gondolhatom? Vagy csak egyszerűen ezt a félelmet átvettem valamelyik szülőtől? Valószínűleg ebben gyökerezik a megoldás... Igaz azt is említettem már korábban, hogy harmadik lányként felmerült bennem, hogy csak egy idézőjelben próba voltam, hátha fiú lesz... Valószínűleg valahol ez is közrejátszik, ha nem is lett kimondva a szülők részéről, de szerintem ez érezhető, a gyerek ezt valahol, ezeket a rezgéseket átveszi kimondatlanul is... 😞

Miután beazonosítottam a félelmeimet, szánnom kellett rá 1 - 2 percet, át kellett gondolnom, hogy melyik a legerősebb. Ki kellett választani hármat a legfőbb félelmekből és osztályozni kellett egytől tízig, és ezt mellé kellett írni.

Mily meglepő számok jöttek elő... már magán a félelmeken se lepődtem meg, igazából ezért mondtam, hogy nagyon egysíkúak a fő félelmeim, amik akár napi szinten előjönnek, tehát nincs új a nap alatt, ezeket eddig is tudtam... 😞 Meg alapjába véve szerintem nagyon sok embernek szerepelnek a listájukon ezek a félelmek IS. Tehát nem egyedi.

Uuppsz, most vettem észre, hogy egy feladatot alighanem kihagytam - remek! 😂

Ezeket a félelmeket fel kellett volna írni a lap tetejére a naplóba, és elismételni hangosan a napi megerősítést: "Hajlandó vagyok meglátni a félelmemet, és büszke vagyok magamra az elvégzett munkámért." Noo, ez kimaradt...asszem...de azért még így is büszke vagyok magamra! 😂😂

Estére volt egy meditáció, aminek ezek voltak a pontjai:

- Egy pillanatig időzz el a mai napi félelmeidnél.

- Hagyd, hogy a jelenbe kerülj.

- Keresd meg a középpontod a testedben.

- Szívd be a levegőt az orrodon keresztül, majd fújd ki a szádon.

- Folytasd ezt a légzési ciklust.

- Lélegezd be a mai nap során felmerült érzéseket.

- Add meg a tiszteletet minden kényelmetlen érzésnek, szorongásnak vagy félelemnek.

- Légy jelen az érzéseiddel.

- Lélegezd be az érzéseidet.

- Lélegez ki, és engedd el.

- Tisztelj és fogadj el minden olyan érzést, amely most benned van.

- Vegyél egy utolsó, még lélegzetet, majd engedd el.

- Ha készen állsz, nyisd ki a szemed, és néz körül a szobában.

Kicsit csúszásban vagyok igaz, nem tudom egymás után a napokat megcsinálni, vagy sokszor kell ismételnem egy adott napot. Mert nem tudtam befejezni az előző napot, nem volt rá időm. De ahogy mondani szokták ismétlés a tudás atyja. 😉

Így összefoglalásképpen valahogy úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek is az a lényege, hogy próbáljam meglátni a csodát minden napban, szeretni magamat, megbocsájtani magamnak, és élvezni az életet. Valamint, hogy ne gondolkodjak a másik ember fejével, ne akarjam megérteni, hogy mit miért csinálnak emberek. Arra kell összpontosítanom, hogy jól érezzem magam a saját bőrömben, ne másokhoz hasonlítgassam magam, mert mindenki egyedi. Ez megint akkor tudatosult bennem, mikor kimentem a strandra és azon kaptam magamat, hogy másokhoz méregetem magam. Mikor láttam egy rosszabbul kinéző nőt, akkor azt mondtam: hú, de fasza vagyok, de amint láttam egy számomra jobbnak tűnő csajt, egyből szarabbul éreztem magamat. Úgyhogy van, még min dolgozni úgy érzem... És ezeket nap, mint nap kell tudatosan csinálni, hogy felül tudjuk írni a belénk rögződött régi, negatív szokásokat. Röviden összefoglalva a következő napok:

2. nap

Legyen benned hajlandóság!

Ennek a napnak az a lényege, hogy hajlandó vagyok más szemszögből látni a dolgokat, helyzeteket, embereket. Hogy hajlandó vagyok változtatni a gondolkodásmódomon. Tudatosítom, hogy változásra van szükségem... Hajlandóság van bennem, megadom magam és készen állok meglátni a szeretetet. A nap megerősítése ez volt: HAJLANDÓ VAGYOK EZT MÁSHOGY LÁTNI. HAJLANDÓ VAGYOK A SZERETETET LÁTNI.

Mit ne mondjak elég nagy kihívás ez nekem. Gondoljatok bele, hogy mi lerakodott bennem 42 év alatt, mennyi átvett, felvett szarság, mások gondolatai nyertek teret életemben, az ego meg ezt vette/veszi alapul, mint elfogadható választ.

3. nap

Válassz új nézőpontot!

A cél, hogy a saját önkorlátozó meggyőződéseimen túllépjek, és egy pozitívabb nézőpont mellett döntsek. A nap megerősítése ez volt: EZT NEM A SZERETET HOZTA LÉTRE.

Huhh, ha látatok volna... még életemben nem mondtam el valamit ennyiszer, mint ezen a napon, sőt azóta is akad, hogy mondanom kell. Tudom, nem szabad elviccelni, de ez van, volt, hogy már csak röhögtem és úgy ismételgettem: naaa, ezt biztos nem a szeretet hozta létre... 😂😂

Feladat:

- MI volt a félelem?

- Milyen érzés volt bevetni a megerősítést?

- Hogyan változott az energiám, ha csak egy pillanatra is?

Válaszok:

- Nem vagyok elég jó neki...nem akar, csak játszik velem...nem akar velem lenni, időt eltölteni velem.

- felszabadító (én mondtam 😂 )

- Negatív irányból a pozitív felé billent.

4. nap

A Hála a helyes hozzáállás

Ezen a napon a hálára kellett fókuszálni, hálásnak kellett lenni a meglévő dolgokért. Ez nem ismeretlen számomra, ezt gyakorlom/gyakoroltam már korábban is. A nap megerősítése ez volt: MAI HOZZÁÁLLÁSOMAT EGYEDÜL A HÁLA HATÁROZZA MEG.

Ezzel úgy érzem nem volt új kihívás, max néha tényleg az ember hajlamos elfelejteni ezeket az apróbb jókat, csak akkor, ha éppen elveszíti...

5. nap

Egy rendkívül fontos szó: MEGBOCSÁTÁS

Idézem: "A megbocsátás a szeretetteljes és csodákkal teli élet alapja." A könyv szerint, aki nem képes megbocsátani, félelemben él, és nem képes magához engedni a szeretetet. A megbocsátást nem ismerő elme szomorú, és reménye sincs, hogy megpihenjen, vagy, hogy egyáltalán megszabaduljon a fájdalomtól. Ez egy nagyon fontos lépés, és legelőször saját magamnak kell megbocsátanom! El kell engednem az önutálatot és az önmarcangolást. A nap megerősítése ez volt: MEGBOCSÁTOM MAGAMNAK, HOGY A FÉLELEM MELLETT DÖNTÖTTEM. MA A SZERETETET VÁLASZTOM HELYETTE.

Itt hivatkozik sok mindenre, arra pl. hogy lebecsülöm a teljesítményemet, ostorozom magam, minden tettem felett ítélkezem - hmm, nem gondolnám, hogy ezek rám jellemzőek lennének. Biztos valahol legmélyén lapul valamicske belőlük, de ezeket nem érzem magaménak. Nem is tudom, most, hogy jobban belegondoltam, valami csak előhívta ezeket a félelmeket. Dehogy ezt az önutálat hozta volna létre? Passzolom.

Ugye van az önbizalom meg az önbecsülés. Azt mondják az okos emberek, hogy az önbizalom külső dolgokból fakad, vagyis abból, hogy AMIBEN SIKERES VAGY (sikeres vállalkozó, államtitkár, BMW tulajdonos, jó családanya). Az önbecsülés belső dolgokból származik, vagyis abból, hogy AKI VAGY (saját értékrenddel és célokkal rendelkező, önállóan gondolkodó, alkotó ember). Szerintük az önbizalom ingadozó, az önbecsülés egy felnőtt embernél állandósul, nem változik, max kis mértékben. Nos, ezek szerint, ha valakinek nincs rendben az önbecsülése akkor az jó nagy szarban van... 😤

Feladat: fel kellett sorolni öt módját annak, ahogyan félelmet vetítek önmagamra.

Válaszok:

- Soha nem találom meg az igazi TÁRSam

- Nem vagyok elég jó, szerethető...

- Megcsal, elhagy, kihasznál

- Nem valósul meg, hogy legyen egy kislányom: ROZI

- Nem leszek boldog sohasem...

A Tanítás lényege, hogy a félelembe vetett hitem elengedéséhez meg kell bocsátani mindennek és mindenkinek - a saját félelmeimet is beleértve. Az itt felsoroltakból úgy érzem, már van, amit elengedtem, lehet nem teljesen, de hajlandó vagyok rá. Például bármilyen fájó is, de elengedtem a Rozi témát' - lássuk be, 42 éves vagyok, van max 2-3 jó évem mikor azt mondanám még, hogy belevágok. De a kisördög a vállamon azt hajtogatja, hogy 'előbb leszel te banyalázas, mint terhes' - az én első reakcióm: hááát, ezt se a szeretet hozta létre! Majd: Hiszek a csodákban! - lenne a válaszom! 😂😂

Szóval, szeretetbe burkoltam a félelmeimet, és írtam egy megbocsátó üzenetet magamnak...

6. nap

Számíts a csodákra!

A csoda alapja a felfogásbeli különbség. Abban a pillanatban, amint úgy döntünk, hogy elengedjük a félelmet, és a szeretet választjuk helyette, csoda történik. A nap megerősítése ez volt: HISZEK A CSODÁKBAN.

Arra hivatkozik, hogy születési előjogom, hogy csodák történjenek velem. Itt megjegyezném, hogy sokszor poénkodtam/poénkodom azzal, hogy magam is egy csoda vagyok, és így is gondolom (van ennek is előzménye egy előző blog bejegyzésben: Écs'anya meglátása...rólam - most elolvasva, rájöttem, megint sok mindent elfelejtettem, azt hiszem, néha vissza kell olvasom az írásaimat - rám fér...). 😂

Szóval, elkezdtem a könyvet. Mit várok tőle? Ha egy szót kellene mondanom, ezt mondanám: CSODÁT! Tudom, hogy melózni kell rajta, ez se olyan, hogy egy varázsütésre megváltozik bennem minden, és másnap reggel úgy ébredek, hogy tök heppí' vagyok. Mint ahogy helyi fogyás sincs... 😂😂

Ma kezdtem a 2. hetet, de mivel lesz a héten egy kis elfoglaltságom, valszeg megint NAGY csúszásba kerülök, de sebaj, addig gyakorlom az eddig tanultakat. Akinek van kedve, és érez rá hajlandóságot, hogy ki akarjon, merjen törni a saját félelmeiből, ajánlom a könyvet. Sztem ha csak egy ültő helyedbe ki akarod olvasni, akkor is nagy segítséget jelenthet neked. Azt viszont érdemes megjegyezni (nekem is!), hogy ezeket nap, mint nap alkalmazni kell mindaddig, míg felül nem írja a régi szarságokat! Úgyhogy, HAJRÁÁÁÁ! Tarts velem a változás útján! Ámen...

Magnetic*®

"Talán azt hiszed, a cselekedeteidért felelős vagy ugyan, a gondolataidért azonban nem. Az igazság az, hogy felelős vagy azért, amit gondolsz, mivel csakis a gondolatok szintjén gyakorolhatod a választást. Tetteid mindig a gondolataidból fakadnak."

/Az idézetek: Gabrielle Bernstein TÖRTÉNHETNEK CSODÁK című könyvéből származnak/