A múlt elengedése - III.

/A múlt elengedése - II. folytatása/

Abban a bizonyos 2013-ban járunk, januárjában megismerkedtem egy új mozgásformával a walkenergie-vel, majd jött a spinning, majd a köredzések. Teljesen fanatikká váltam, aminek meg is lett az eredménye, miután a kajára is kezdem jobban odafigyelni. Kezdtek megjelenni az izmok a testemen, de ezzel együtt mivel fogytam is, megjelent a lógó bőrke itt/ott. Nem éreztem nőnek magam, elveszítettem a nőies vonásaimat, aki volt már ilyen helyzetben tudja mi lett... A mellem helyén két lógó bőr volt, a hasamon szintén lötyögött valami.

2014-ben már a hét minden napján mentem, egyszerre több órára is, kivéve szombaton, de csak azért mert akkor nem volt edzés. Nagyon jó barátságba kerültem az edző csajjal, kicsit olyan volt, mint én.

Persze ez is okozott némi feszültséget a férjem és köztem (itt már ugye nem volt képbe az anyós, ha igen valszeg ezért is kaptam volna tőle). Ja, és Écsanyának' se tetszett ez a barátság, hogy mit kellett ezért is hallgatnom: hogy én csak ne barátkozzak, nem hozzám való, csak kihasznál, a gyerekeimmel foglalkozzak, ne járjak ennyit edzésre, stb.... :/ (mondhatni anyósom helyére lépett Écsanya'... baszogatás terén...).

Aztán már azt tervezgettük a 'barinőmmel, hogy együtt elmegyünk egy sebészhez és helyre hozatjuk azt, amit az edzés következtében elvesztettünk. Természetesen egyedül maradtam ebben is. Aztán megkértem, hogy ő jöjjön el velem a dokihoz, stb. Ebből is kihátrált az utolsó pillanatban...

De még mindez előtt együtt elmentünk egy hosszú hétvégére Horvátországba szeptemberben. Elismerem érzelmileg túl közel került hozzám, túlságosan is...

Majd novemberben műtét, egyszerre mell-hasplasztika /azóta is örök hála Dr. Krasznai Zsoltnak :) /, uhhh kemény volt. Itt már tudtam, hogy lezárom a kapcsolatomat az edzőmmel, és megpróbálom helyrehozni a házasságomat...

Teljesen elzárkóztam előle, nem jelentkeztem, nem válaszoltam, elengedtem őt. Egy idő után ő is feladta...

A műtét után kemény három hónap következett, nem tudtam egyedül felkelni az ágyból, alig aludtam, mert sehogy se volt jó, mozogni is alig tudtam. Nagy segítségemre volt a férjem, és szinte újra megláttam benne azt a valamit, amit anno, amiért talán 'beleszerettem. De jöttek sorba a pofonok, ő már nem az volt, aki akkor. Állandóan fáradt volt, csak saját magával volt elfoglalva, nem számított, hogy a másikkal mi van, ő volt a lényeg, meg, hogy csak én tudom az anyjával helyrehozni a dolgokat. Ez volt a porondon nem egyszer...

Egy szitu nagyon belém égett, az ilyen műtét után masszírozni kell a mellet, kértem, hogy ő csinálja, DE fontosabb volt valami a tévében, úgyhogy magamra maradtam a melleimmel :D

Miatta is csináltam ezt az egészet, de nem voltam rá nagy hatással, ez jött le mindenesetre. Már nem is tudom, hogy ekkor mióta nem volt köztünk egy kedves érintés, egy becézgetés, egy kedves mosoly, egy simogatás, a szexről nem is beszélve. Igaz már én sem erőltettem egy idő után, valami megtört bennem. Közömbösek voltunk egymásnak, csak a rutinok voltak meg napról napra.

Aztán az egyik haverunk gyereke ballagott, persze mi is ott voltunk. Ettünk / ittunk rendesen, mulattunk, jól éreztük magunkat. És itt történt valami, ami borított mindent...a házasságomat...az életemet...létemet...

Magnetic*

"A simogatás, a dicsérő szó, a gondoskodás, a törődés elmulasztása sokszor jobban fáj, mint egy pofon." Böjte Csaba

Forrás: https://krasznai.hu