A sorsfordító dátum - 2013.07.02.
2013. július 2. - ez volt
az a dátum, ami valamit, valamit elindított bennem. Ez a dátum az, amikor az
életem gyökeres változást vett minden téren. Jobban mondva elindított egy úton,
amit akkor még nem tudtam. Egyrészt nem tudtam, hogy úton vagyok, másrészt nem
tudtam, hogy hova fogok jutni. Ez volt az az időpont, amikor 21 év után
leraktam egy káros szenvedélyemet, a cigarettát. Már volt rá próbálkozásom
előzőleg, hogy letegyem, de valamiért nem az volt a megfelelő alkalom, és egy
idő után én ki is jelentettem, hogy én SOHA nem fogok leszokni a cigiről. Egy -
másfél doboz cigi elment egy nap, aztán hogyha buliba mentünk, ahol
természetesen ittunk, akkor elment egy éjszaka alatt még plusz 2 doboz cigi is...
Úgyhogy szerintem itt kijelenthetjük, hogy erős dohányos voltam. 😬
Tudom, hogy iszonyatos kínok árán raktam le, minden egyes percben, órában, napban megszenvedtem annak hiányát. És itt indult el egy lavina, ami miatt megromlott a kapcsolatom az anyósommal. Ezt már korábban szerintem leírtam, legalábbis pár mondatban, hogy hogyan éltem ezt meg, az ő "támogatását". De ha tömören akarom kifejezni magamat, akkor csak ennyit mondok: kibaszott szarul... Ő volt az, aki szinte anyám helyett anyám volt és úgy gondoltam, hogy ő lesz az a személy, aki majd támogat ebben engem és biztatni fog. De e helyett csak gúnyos megjegyzés érkezett tőle miszerint: "majd meglátjuk!" 👏
Természetesen
akkor rohadtul fájt ez, de ma már túl vagyok ezen is. Eltelt öt év, sok minden
megváltozott ebben az időszakban, de a mai napig nem gyújtottam rá. Sokszor
álmodtam vele és tiszta lelkiismeret furdalással keltem fel, mert ugye álmomba
rágyújtottam és cigiztem...nagyon szarul ébredtem fel emiatt. 😤
Szóval,
amik történtek velem: leraktam a cigarettát, minden segédeszköz nélkül, egyik
napról a másikra, ami szerintem kibaszott NAGY szó, mondjon bárki bármitis... A
sport szerelmese lettem. Aztán túlestem a műtéteken. Volt egy próbálkozás, hogy
hátha helyre lehet hozni a házasságomat. Majd volt egy ember, aki elhitette
velem, hogy szeret engem, és boldogan élne velem. Elváltam. Elköltöztem.
Egyedül maradtam. Átestem számtalan csalódáson. De mindig talpra álltam bárhogy
is próbáltak a sárba tiporni. Már eltelt öt év, továbbra sem dohányzom,
sportolók, továbbra is egyedül vagyok és keresem az utamat. Hiszem azt, hogy
oka van annak, amiért ezek a dolgok történtek velem. Tudom sok mindent máshogy
is csinálhattam volna, de ugye a múlt elmúlt. Egyrészt nem tudjuk
megváltoztatni, másrészt meg teljesen felesleges ezen pörögni, mert csak
megbénítja a jelenünket. 🙏
Ez
után miután kijelentettem, hogy én soha nem fogom letenni a cigarettát, és
végül mégis megtettem - innentől kezdve megfogadtam, hogy soha nem fogom azt mondani,
hogy SOHA, bármiről is legyen szó... 😄
Jelen pillanatban egy olyan
emberke van az életemben(?!), aki dohányzik. Egy évvel ezelőtt még csak szóba
se álltam volna, olyan emberrel, aki cigizik. Nagy pofával mondtam, hogy nem
ezért szoktam le, hogy őt szagolgassam, vagy ugye ki akar egy hamutállal csókolózni,
és a többi fantazmagória blődség... Aztán eltelt egy év, és ez is megváltozott
bennem, és itt felcsillant végre a remény szikrája, hogy mégiscsak képes
vagyok/leszek változtatni elkönyvelt dolgokon, gondolatokon. VAN REMÉNY! - és itt
ennél a szövegnél, mindig nagyot röhögök, mert ezt a Monk-ban (A flúgos nyomozó)
hallottam, aki tudja, kiről van szó, most velem együtt röhög... 😂😂 Szóval, van
remény a változásra! Mondjuk a kisördög egyből ezt is megvétózta, hogy csak,
aszongya: "ennyire kétségbeesett van kiscsibém! Azért adtad már le ezt is!" 😈 De
kivételesen most jól szemberöhögtem eme felvetését, és megyek tovább az utamon. 😉
És taadaaam, megkaptam a hétvégén azt a bizonyos könyvet, úgyhogy ma kezdem a nagy (had)gyakorlatot, és jelentkezem, hogy mire jutottam! Elöljáróban csak annyit:
"Hajlandó vagyok meglátni a félelmemet!" És TE???
Magnetic*®
"A földi mennyországra nem rátalálni kell, hanem mellette dönteni." Wayne Dyer