Az a helyzet, hogy NINCS helyzet

Már egy jó hét is eltelt azóta, hogy legutóbb írtam. De, mint ahogy a cím is mutatja: az a helyzet, hogy NINCS helyzet. Ilyenkor szokása az embernek, hogy kétségbe esik, mert nem történik vele semmi se... Én is bele szoktam esni ebbe a hibába...

Be kell, valljam, most is volt egy ilyen jellegű bevillanás az elején, hogy: Úristen! Nem keres senki, nem ír senki, nem hiányzok senkinek, és a többi, és a többi. Aztán rájöttem, hogy ez is csak a felgyorsult világ átka. Mindig minden pillanatban akarjuk, hogy érjen minket valami impulzus. Legyen szó egy emailről, egy hívásról, egy sms-ről, egy találkozásról, egy bármiről, csak az a lényeg, hogy történjen valami / csináljunk valamit.

Úgyhogy jelentem! Jelenleg élvezem a nagy SEMMIT!

Jobban mondva élvezem a gazdik boldogságos életét. Most ha rám törne valami mélabús gondolat, csak ránézek és már el is illan, és megtelik a szívem boldogsággal, örömmel, szeretettel, hittel, reménnyel. Még mindig hihetetlen, hogy itt van velem...ahogy indult ez az év...nem gondoltam volna, hogy márciusban itt lesz velem ez a gyönyörűség. Hamar egymásra hangolódtunk, kijelenthetem így három hét után, hogy minden flottul megy. Nem lett több dolgom, nem kelek korábban, nem kell többet takarítanom, csak át kellett kicsit alakítanom az életemet. De ezek minimális dolgok tényleg, mint például később zuhanyzók, mint szoktam, napközben többször lejövök és kimegyünk az udvarra.

Nem tudok betelni vele, ránézek, és csak vigyorgok, mint a tejbetök. Ölelgetem, simogatom, puszilgatom, szimatolom... Jaja, igen szaglászom, imádom az illatát. Sőt! Anno badoos barátom' említett valami "vizsla lábszagot". és IGEN! MEGVAN! és IMÁDOM!!! :D :D :D

Tudom sokaknak ez már sok(k), de igazából nem érdekel, mindenkinek lehet saját véleménye, és a legjobb helyen saját magánál van ez :D :D

Megvallom kicsit antiszocnak tartom magam, talán azért mert nem igazán tudok csak úgy beszédbe elegyedni emberekkel. De nem is igazán akarok feleslegesen fecserészni, főként nem az időjárásról, ennél még a csend is jobb...

Na, szóval, valami ilyen "gyagya" vizslafan illene hozzám, aki pont így van vele, mint ahogy én. Aki jobban bízik egy vizslában, mint bárki másban, mert tudja, hogy benne nem csalódhat, önzetlenül szeret, feltételek nélkül. Akinek többet ér egy érintés, egy kedves szó, az együtt töltött idő, mint megannyi csecsebecse, drága pénzért vett mihaszna holmi...

Pedig Ő ilyen...volt... :( :(

...és igen, majd (még mindig utálom ezt a szót) ennek is eljön az ideje...amikor itt kell lennie, megjelenik az életemben az a valaki, aki pont olyan, mint ÉN... akinek pont azok az értékek jelentik a mindent, mint nekem...

Magnetic*

"Minden embernek meg kell tanulnia két alapvető dolgot: fogadni, ami jön, elengedni, ami megy."

/Robert Lawson ala Kováts Róbert/