B, mint BARÁTság

Ma reggel a Rock FM-et (95.8) hallgattam és ez a téma vetődött fel, mint "legjobb barát". Mi is a barátság fogalma, kit nevez annak a meghatározás?

Lásd: "A barátság összetett, támogató emberi viszony. Tartalma és meghatározása koronként és kultúránként eltérő, valamint az alanyok társadalmi helyzete és személyiségjegyei is befolyásolják. A barátság egyéni vonatkozásban lelki, vagyis érzelmi, anyagi és kognitív erőforrás. A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együtt érző képesség, nyitottság, törődés." /Forrás: Wikipédia/

Furi módon, mint már biztosan említettem előzőekben, de nekem nincsenek barátaim, se barátnőim, se haverjaim, se semmi. Visszagondolva ifjúságom hajnalán azért akadt, nem volt sok akkor sem, de voltak. Ritkán volt egyszerre több barátnőm, inkább az egy volt a jellemző. 15 éves koromig az uncsitesóm volt a best' - de miután más-más suliba mentünk megszakadt. A suliban összekeveredtem végül egy olyan csajjal, aki általánosba is velem járt, de ott valamiért nem igazán akadtunk egymásra. Plusz, amikor gyakorlaton voltam, ott is volt egy másik csaj. Ez utóbbi nem is tartott sokáig, igaz az esküvőjén még koszorúslány is voltam.

A sulis barinővel - hívjuk Pirosnak - is voltak szünetek, főként a suli végeztével, és főként mikor bepasizott...akkor nem volt rám szüksége...(ez lenne a nagy barátság? Nem hinném...). Aztán mindig feltűnt, ha úgy adódott, és igazából az exet és neki köszönhettem...

Szóval ezekben a "barátságokban" sohasem volt őszinte tartalom. Nem beszélgetünk pasikról, szexről, ki, mit hogyan és hogyan nem. Itt is csak a folytonos tabuk nyaktilója lengett. Valószínűleg mindenki hozta otthonról, ezt látta. Lássuk be a mi korosztályunk szülei még más neveltetést kaptak, és ugyanezt sulykolták belénk. Ami frankon eredményezte a kényszeres megfelelni vágyást, a nem bízhatok senkiben érzést, mert átbasznak. És a mit szólnak majd az emberek? - kérdés állandó jelenléte.

Valószínűleg ezek is rányomták bélyegét a "best friend" keresésem közben, és ugye a hasonló a hasonlót vonzza felállás sem könnyítette ezt meg. Eljártunk mulatni, akkor a diszkó élte fénykorát és hát ott nem igazán lehet beszélgetni. Más szórakozás meg nem volt, vagy nekünk csak ebben merült ki... Nem voltak mély, tartalmas eszmecserék, semmiről sem - még a divatról-, suliról-, melóról sem. Nem is értem így utólag se, hogy miért nem. Aztán férjhez mentem és egy tollvonással megszüntettem ezt is. Lettek barátaim, a FÉRJEM barátai.

A vége felé voltak a "melós barátok" meg a "sielős-ivós-hokis barátok". De velük sem alakult ki mélyebb kapcsolat.

A melós barátokkal az ex csak a munkáról folytatott érdekfeszítő konzultációt. Mi feleségek több esetben csak hallgattuk a nagy eszmecserét. A végén már elvonultunk, és inkább ittunk...

A sielős-ivós-hokis társaság legfőbb középpontjában az ilyen alkalmakkor mi más, mint az ivászat állt.

Jók voltak természetesen, de kissé egysíkúak és nem igazán akadt közös témám egyik csapattal sem. Így a válás után nem csoda, hogy ők mind "odaát" maradtak...

Aztán az edzőmmel is volt próbálkozás, de vele sohasem volt jó az időzítés. Amikor ő ért rám' akkor még férjnél voltam, amikor én értem őrá, neki nem volt aktuális: gyerekszülés, pasi, munka miatt. Így feladatuk: ő is, én is...

És most itt vagyok ahol, barátok nélkül. De nem panaszkodom, jól érzem magam! Mindenem megvan, amire sok ember csak áhítozik: élek, egészséges vagyok, van két csodálatos fiam, van munkám, van házam, van autóm, élnek a szüleim, vannak testvéreim, van egy öntörvényű macsekom, kiadás alatt a könyvem, sőt írom a másodikat. Mindenem mozog! Mi kellhetne még? TUDOM, hogy mi "hiányzik" az életemből, de ezeken dolgozom. Hiszem, hogy meg kell tapasztalnom valaminek / valakinek a hiányát, hogy tudjam majd értékelni, megbecsülni, amikor meglesznek.

Mondhatni csoda, hogy az elmúlt két és fél év- és badoos' pofonok után még képes leszek / vagyok bízni bárkiben is. Dehát erről szól az élet, nemde? Megtapasztalni a rosszat, átérezni, átélni, padlóra kerülni és MINDIG felállni!

Magnetic*

"Amikor mindennek vége, nem ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem barátaink hallgatására." Martin Luther King