Bántom magam, avagy ÖNMEGBETEGÍTÉS ala AGI

Húzós egy év kezdet volt az a 2016. Jó belehúztam minden tekintetben. Március 8.-án kimondták a válást, 10.-én 40 éves lettem, 20.-án elküldtem Shadowt. Szeptembertől egészen ez idáig mardosott az önvád, hibáztattam magam mindenért, azért, hogy nem jöttek velem a fiúk, azért, hogy egyedül vagyok, azért, hogy magányos vagyok, azért, hogy elhagyott mindenki. Magamat okoltam mindenért: nem vagyok elég jó, senkinek se kellek, nem vagyok szerethető. Csak arra kellek, hogy pillanatnyi vágyat kielégítsek, és agyő... mint egy darab rongy, amit használnak és kidobnak. Magamat tartottam felelősnek mindezért, és valahol igazam volt, DE csak abban, hogy hagytam magam kihasználni...

Bántottam magam... Őrlődtem nap, mint nap ez alatt a hét hónap alatt, nem volt olyan este mikor ne sírtam volna... pffff, kemény volt... :(

Miután kiraktam az "urat", eltelt kb. két hónap és jöttek a tünetek. Voltam rákszűrésen az eredményem tökéletes volt, de csak nem akart megszűnni, és mikor már négy hete megvolt, visszamentem. Mondván írja fel a fogamzásgátlót, mert biztos az kavart be, hogy 20 év folyamatos szedés után januárban abbahagytam...kis naiv...cöhh...

A doki kedvesen rám nézett, és közölte, hogy valószínűleg miómám vagy polipom van, és azonnal intézkedni kell... pffff, ez volt ám a feketeleves'...

Másnap, pénteken gyorsan kórház, nőgyógyászat + vérvétel, hétfőre ki is írtak, de mondták, ha bármi változás lenne, azonnal menjek be. Szombaton észleltem is, és bevitt az edzőm, bent fogtak. Vizsgálat, vérvétel, infúzió, nem ehettem, nem ihattam. Majd kiderült, hogy mivel az egyik érték nem esett le, így nem műtenek meg korábban, marad a hétfő. Utoljára akkor voltam kórházban, amikor a fiam született, valahogy "idegenkedek" az egésztől, nem szeretek rászorulni másokra, mert akkor gyengének is sebezhetőnek érzem magam...(bár gondolom ez nem egyedi eset...)

Mondanom se kell, hogy futószalagon csinálják ezt a beavatkozást, kb. 5 perc alatt "lerendeztek". Hiába voltam bekábítva - valami nyugtatót adtak az altatás előtt - arra emlékszem tisztán, hogy atyaég mennyi ember volt ott bent...

Ha jól emlékszem másnap már mehettem is haza. Egyedül csak az edzőm tudott róla, de végül a tesóm be kellett avatnom, mert haza kellett jutnom valahogy... Kb. négy-hat hetet mondtak az eredményekre, de nem mentem vissza, mivel tesóm egy orvos ismerőse kinyomtatta az eredményt és mondták, hogy minden oké, miómám volt. Meg is nyugodtam olyannyira, hogy nem mentem vissza a lelettel a dokimhoz, majd csak a következő szűrésnél vittem magammal. Nézte-nézte, forgatta, mondta, hogy igen erre gondolt ő is, és a végén kinyögte, hogy miómám ÉS polipom volt... Jó kis kombináció mondhatom...

Igazából akkor mikor kiderült, hogy mim van, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy önmarcangoló hónapokon vagyok túl (?!). Az edzőm hívta rá fel a figyelmemet mikor átküldött egy képet, amin egy könyv részlete szerepelt. Ez állt benne:

CISZTA (lásd még: PETEFÉSZEK - problémák, DAGANAT)

"Ciszta akkor fejlődik ki, ha bűntudatom, lelkifurdalásom van egy múltbeli helyzet, esemény miatt, vagy ha fájdalmat, bosszúságot, szenvedést "dédelgetek" magamban. Ez jelenthet lelkifurdalást egy olyan terv vagy vágy miatt, amelyet nem tudtam végrehajtani, megvalósítani. "Felfújtam" magam, felhalmoztam mindenféle információt, adatot egy olyan terv létrehozásának érdekében, amelyet soha nem voltam képes befejezni: ezek a testem és lelkem "foglyai" maradtak. Ez az elváltozás a megbocsátás elutasítását is jelentheti. "Megbocsátok magamnak, szeretem magamat, a jövő felé fordulok, tehát békében vagyok önmagammal." A ciszták lehetnek olyan berögzült gondolatok megtestesülései, megszilárdulásai, amelyek egy bizonyos időszakban tudat alatt halmozódtak fel bennem. Ezek védőfalként is szolgálhatnak számomra, amelyekkel elkerülhetem, hogy bizonyos élethelyzetekkel vagy emberekkel szembe kelljen néznem. Mindez fékezőerőként is hathat a fejlődésemre, megakadályozza előrehaladásomat, mivel nehezen nyitok mások véleménye vagy gondolkodásmódja felé. Az egómon mély seb keletkezett, és a haragom, neheztelésem cisztává szilárdult. Elfogadom, hogy az energiát szabadon kell áramoltatnom magamban, és bízom abban, hogy terveim megvalósításában sikerrel járok. Kérem, hogy képes legyek meglátni a megoldásokat, hogy minden jobban menjen az életemben."

Sőt találtam még két ilyen leírást:

FIBRÓMA (lásd még: CISZTA)

"Fibróma leggyakrabban a méhben alakul ki, amely az anyaság, a nőiség és a szexualitásom székhelye. A méh tehát mindazt jelképezi, ami az otthonomat, a családomat érinti, és amivel kapcsolatosan érzelmi megrázkódtatást élhettem át (sérülést, visszaélést, zaklatást). Talán a partnerem megbántott engem, és bánatomat nem tudtam kifejezésre juttatni az egyensúly visszaállításának érdekében. Lehetséges, hogy egy régóta elfojtott bűntudat, szégyenérzet, belső zavarodottság hozhatta létre ezt a lágy szövettömeget? A belső zavarodottság olyan érzelmi sokkhoz, traumához kapcsolódhat, mint a rossz első szexuális élmény, vagy egy felzaklató, elszenvedett abortusz. A mentális sémáknak és negatív hozzáállásoknak a felhalmozódása öltött most szilárd formát fibrómák formájában. Ideje, hogy kommunikáljak a társammal, vagy bármely másik családtagommal. Ki kell fejeznem azt, amit érzek. Ami a szégyent, a bűntudatot, és az összezavarodottságot illeti, elfogadom, hogy legjobb tudásom, és fejlődési szintem szerint cselekedtem az adott pillanatban. Megbocsátok magamnak, és felszabadulok ez alól a teher alól. Sokkal könnyebbnek érzem magamat, és minden egyes nappal csak jobban megértem, hogy el kell fogadnom magamat."

PETEFÉSZEK (problémák)

"A petefészek-problémák a nőiességem kifejezését, vagy az anyasággal kapcsolatos kérdéseket jelképezik. Lehet, hogy félretettem, elhanyagoltam a bennem élő kreativitást. Olyan, mintha elvágtam volna magam a lényem egy részétől, mivel a két petefészek az élet keletkezésének kezdetét szimbolizálja, és a medencében található, amely az a terület, ahol életet adok gyermekemnek, ugyanúgy, mint saját magam újabb aspektusainak, amelyeket újra fel kell fedeznem. Tehát az uram megtalálásával kapcsolatos belső konfliktusról lehet szó. A petefészekciszta felhalmozódott érzelmi energiái jelöl, vagy a petefészek energiájához kapcsolódó konfliktusos érzésekre utal. Petefészekrák akkor fejlődhet ki, ha egy számomra kedves személy elvesztését éltem meg. A női petefészekrák férfi megfelelője a here rákos megbetegedése. A kiváltó ok gyakran egy balesetben, betegségben vagy spontán vetélés során elveszített gyermek. Lehet olyan emberről is szó, akivel nem vagyok vérségi kapcsolatban, azonban annyira szeretem, mintha a saját gyermekem volna. Számomra igen fontos terv elvesztése is felmerülhet lelki okként. Ha én vagyok a terv kivitelezője, szervezője, akkor gyakran beszélek úgy róla, mintha az a "gyermekem" volna. Fontos, hogy elfogadjam az érzéseimet, és kifejezzem azokat. így a belső sérülésem meg tud gyógyulni, és pozitívan, tele megvalósítandó ötletekkel fordulok a jövő felé."

/Forrás: Jacques Martel Lelki eredetű betegségek lexikona/

Ezek után nagyon sokat töprengtem ezen, és be kellett lássam, hogy nagyon is igaz. Sok előadást megnéztem felvételről, ami ezzel foglalkozott. Nyitott szemmel jártam, néztem a környezetemben lévőket, láttam mivel küszködnek, milyen betegségeik vannak. Kicsit mélyebbre ásva már láttam, hogy mi miért van/történik velük. De nem álltam neki prédikálni és meggyőzni őket. HISZEM, hogy mindenkinek a saját tempójában kell fejlődnie, HA egyáltalán akar fejlődni/változtatni magán, életén. Saját magának kell megtapasztalnia, nem lehet senkit se kényszeríteni, hogy megváltozzon, és másképp lásson dolgokat. Hiszen én is ellenálltam minden ilyen "okoskodásnak", mert akkor annak véltem.

Most pedig bizton vallom, hogy minden betegség mögött lelki eredetű problémák állnak!

Át kell élni a negatív eseményeket is, a kríziseket, mert ez vezet a fejlődés irányába. Két év alatt nagy utat tettem meg, átéltem mélységeket és magasságokat rendesen. De nem adtam/adom fel, hiszem, hogy én vagyok az életem irányítója/kormányosa és jó úton haladok!

Magnetic*

"A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek." Wass Albert