Cest'la vie...avagy hogy csináljunk magunkból "hülyét"

a NAGY döntés - folytatás

Szóval érkezett egy rövidke üzenet a nagy eszmefuttatásomra: "Majd ha sikerül összeszedni a gondolataimat és tudok értelmesen válaszolni akkor írok."

Hát komoly 8 napig bírtam, írás nélkül - bár ehhez Mr. Raven is hozzájárult, már addig "süllyedtem", hogy vele is badoos barátomról beszélgettünk. Többek közt arról, hogy nem értem miért csinálnak emberek ilyeneket.

Ő valami olyat írt, hogy abba nincs semmise, ha valaki érdeklődik valaki iránt és ír neki, keresi a társaságát... több se kellett. Írtam...

Mivel azt írta, hogy neki nincs kapacitása ilyen dolgokra, ez fogalmazódott meg bennem:

"Tisztelt Uram!

Felhívnám szíves figyelmét, hogy a gázüzletben lehetőség van többletkapacitás vásárlására!

Ebből kifolyólag megkérném Önt, nézzen utána, hogy esetleg valahol ott, igen ott önnél, nincs-e lehetősége többletkapacitást vásárolnia társkapcsolati címen.

Üdvözlettel: egyantiszoc menedzsőr"

Én nagyokat röhögtem rajta, viszont kedves Ferencem' nem értette. Így lefotóztam, amit írt anno.

Végül elnézést kért, mert külföldön van kirándulni, majd ha hazaér írni fog... naa, erre is keresztet vetettem... ez volt péntek.

Szombaton edzés majd a rutinfeladat: fiúkkal a nagy szülők látogatása.

Mr. Raven is tiszteletét tette este, mondván menjünk valamerre, de olyan fáradt volt, hogy alvás lett belőle. Reggel 1/2 7-kor már hűlt helye volt csak... Eltűnt, mint szürke szamár a ködben...

Az esős vasárnapra nem terveztem nagy dolgokat, egész napos lazulást, pihenést, olvasást, írást. Végül 1/2 6-kor felpattantam és elindultam sétálni, muszáj volt elhagynom a házat, hogy érezzem, hogy ÉLEK! Kisütött a nap is, a naplemente a Velencei- tó partján ért, és csodaszép volt! Boldog és hálás voltam, hogy részese lehettem. A hazaút már sötétben telt, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy ettem egy fagyit is. Miután hazaértem zuhanyzás, hajmosás, meditáció. Hallottam, hogy több viber üzenet is jött közben.

21: 44 volt és ÍRT!!! Nagyon örültem neki, jobban, mint bármi másnak... Igaz rövidke volt, mert írta, hogy most értek haza, és fáradt, így elengedtem aludni. :)

A hétfői meló gyorsan eltelt, olyan szép idő volt délután, úgy gondoltam tekerek egyet. Már éppen indultam volna mikor rám írt. Mondta, hogy éjszakára megy dolgozni és lassan indulnia is kell. Még váltottunk pár szót és elbúcsúztunk. Hát már lemondtam a tekerésről is, mert titkon azért mentem volna, hogy hátha összefutunk véletlen, de így... Aztán erőt vettem magamon, minek búslakodjak, itthon mikor ilyen csudijó idő van. Egy helyen megálltam és lőttem pár képet a naplementéről, megint láthattam egy csodát. Neki is elküldtem egyet ennek kíséretében: "csak hogy kicsit feldobjam a melót, küldöm a csíít - kitartás ;)"

Majd egy óra elteltével megköszönte, én pedig küldtem egy ölelés matricát. Volt egy kis "matricacsata", végül éjfél előtt írt pár sort, amire nem reagáltam, mert aludtam, mint a bunda.

De 1/2 2-kor kipattant a szememből az álom és beindult a gépezet, egészen 4:20-ig, igaz közben többször is elköszöntünk, de nem tudtunk egymástól szabadulni. Beszéltünk már mindenről a kirándulásról, a tetoválásokról, "falakról- és hidakról", no Csernusnak is akadt egy két sor.

Huhhh, hát tényleg nem tudok szabadulni tőle... Ezt írtam is neki: "mint ahogy írtam már valami vonz/húz hozzád, pedig én vagyok a mÁgnes." :D

Nem tudom mi ez az erő... még nem fejtettem meg, lehet nem is fogom soha...

Vasárnap este elküldtem egy képet Mr. Ravennek is, sokat nem beszéltünk, kérdeztem mi lesz a jövő heti program. Már nem tudott rá válaszolni, mert fáradt volt, ígérte majd hétfőn elküldi...

Természetesen írt egy e-mailt, "bejelentkezett csak" - többet nem, sem program, sem terv, sem semmi, semmi egyéb... Végül este újra küldtem egy naplementés fotót, írta, hogy most végzett rugby ügyben. Vázolta mi várható a héten, írtam, hogy "húzós hétnek ígérkezik ez", a válasz: "attól tartok én is".

"hát akkor nemcsak az előző hét volt ilyen "necces" nem gondolod?"

"Iskola szezon :)"

"Ühümmm" - már csak ennyire tellett.

Aztán még mentegetőzött, hogy október közepéig lezárul egy- két feladat, stb., stb., stb....

"Rendben, értem" - és ezzel befejezettnek tekintettem a témát.

Az emberek tényleg nem változnak! Egyre jobban érzem azt, hogy jól döntöttem vele kapcsolatban, meglehet, hogy türelmetlen is vagyok, de annyi ígéretet hallottam már, csak a tettek maradtak el minduntalan...

Nem tudom mi az oka annak, hogy ő ennyire hajszolja magát... Neki valószínűleg az a lecke, hogy amíg nem változtat ezen, addig mindig ezt fogja megkapni. Minden kapcsolata kudarcra van ítélve, amíg ezt teszi... pedig tudja... és mégis csinálja...

Egy fáradt ember jönne haza hozzám mindig csak ALUDNI... Egy idő után újra fellángolna az elégedetlenség, semmi értelmét nem látom... sajnálom... pedig még egy-két hónapja, hogy örültem volna neki, még ennek is!

Valószínűleg a sok Csernus előadás nézése, hallgatása is befolyásolja a véleményemet, döntésemet.

Egyszerűen nem látom magamat benne az életében, sehova nem férek bele... Nem magamhoz akarom láncolni, sem, hogy velem legyen a nap 24 órájában, csak minőségi időtöltésre vágyok vele, amikor nem fáradt(!!!)...

Viszont az elmúlt pár hét csak azt támasztja alá, hogy nincs változás. Minden ugyanúgy van, ahogy eddig is volt...

És mi lenne, ha lenne még egy gyerkőc is? Ugyanott tartanék ahol anno a házasságomban is, magamra maradnék mindennel...

Kell ez nekem?

Folyt. köv.

Magnetic*

"Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember.

Hérakleitosz