Écsanya’ pihenésre ítélve - avagy jól döntöttem :D

2016-ban kezdődött, hogy tesókkal elmentünk egy kis kiruccanásra pár napra. Az első tök jól sikerült: wellness, szauna, finom kaja, bor, koktél, masszázs. Mmmm, fenomenális volt.

Aztán tavalyi már kevésbé...az egyik tesó tanult, vizsgaidőszakra esett, feszült volt, stb.... Meg hát jobban kiütközött már, hogy mennyire mások vagyunk. Látszik, hogy ők nem éltek még hosszútávon senkivel sem, akihez igazán alkalmazkodni kellett volna (hozzáteszem ez az én véleményem, valószínűleg ők ugyanezt gondolják rólam - mindegy is). Tavaly még úsztam a nagy pozitivitásomban, mindennek örültem, mindenben a jót láttam, kerestem. Sikeresen még a jókedvemet is elvették, és akkor egy dolog fogalmazódott meg bennem: szeretem, imádom őket, DE ez volt az utolsó, hogy én velük elmentem több napra bárhová is... Ezt jeleztem is feléjük, persze mit sem törődve ezzel, tesó újabb kalandra fizetett be, aminek most van itt az ideje. Különben nem is értem: kettő-négy év van köztünk, de ennyire máshogy gondolkodóak, világlátóak legyünk nem foghatom... Ég és föld vagyunk mi hárman...

Szóval, visszatérve aktuális a buli, csakhogy makacsságom határtalan, plusz a virzsli' miatt sem mentem volna.

Így megszületett a döntés - mivel pénzt nem adnak vissza és kárba ne vesszen - Écsanya' megy velük.

Őszintén örülök neki és teljesen biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem! Ugyanis Écsanya' sohasem ment volna el, vagy nem jutott volna el. Mikor gyerekek voltunk akkor is csak minket küldtek el táborba vagy rokonokhoz. Együtt max csak egy-egy volános fürdőzésre mentünk el. Nem voltak közös nagy családi nyaralások, mert állatok voltak (disznók, tyúkok, stb.) és nem tudták kire bízni őket.

Sokszor hozta fel Écsanya', hogy jól gondoljam meg, hogy akár egy kutyát is akarok-e, mert nem fogok tudni miatta sehova se menni. Aztán meglett a kutyus és most is mondta, én meg csak higgadtan mondtam neki: Mondd meg őszintén, hogy ugyan hová mehetnék? Hova mentem az elmúlt két és fél évben, ami miatt nem tudtam volna menni, hogy pl. van egy kutya???

Egyszóval: SEHOVA. Nem voltam semmi olyan helyen, csak náluk, a fiúknál, a boltban, stb....

Különben is én úgy tervezem, hogyha megyek több napra is, akkor vele együtt megyek. Én már VELE tervezek. Persze erre is volt reakció, hogy egy csomó helyre nem mehetek, mert kutyával nem lehet. Noo, hogy őszinte legyek, ilyen helyre nem is vágyom! :D :D

Megjegyezném, hogy amíg a "könyvmizéria" tart, addig ez a veszély nem fenyeget minket. Most egy jókora lemondással jár (következő bejegyzésben kifejtem), de tudom, hogy sikeres és kifizetődő lesz a hadművelet'.

Nos, elindult a nagy kalandtúra! Écsanya' és tesók a fedélzeten! Hip-Hip-hurrá!

Magnetic*

ui.: úgy hallom nagyon élvezi :D és ennek nagyon-nagyon örülök!!! Csak még jobban megerősítette bennem azt, hogy helyesen döntöttem!!!

"A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz...? De aki bölcs és kitartó, no és van elég ereje is, az végül rátalál a helyes útra, és még idejében eléri azt, amire vágyott."

Nemere István