Egy hét - avagy egy újabb rekord ala AGI

Idézet: "Kicsit olyan érzésem volt, hogy mintha az nem lenne fontos, hogy velem mi van idézőjelbe, hanem, hogy csak ő, hogy ő és ő és ő és ő... ennek ellenére szimpatikus, de nem tudom, hogy egy ilyen emberrel el tudnám-e képzelni az együttélést. Mert igazából neki is csak asszisztálnom kellene öntömjénezéshez' - aztán lehet, rosszul látom, vagy rosszul éreztem, de valahogy ez jött le."

Na, gyerekek újra bebizonyosodott, hogy az első benyomás egy személyről igenis nagyon fontos! Hallgassatok az első benyomásra! Én úgy gondoltam, mint ahogy olvastátok is, hogy lehet, hogy rosszul éreztem vele kapcsolatban. Aztán így egy hét után, ma kibújt a szög a zsákból és rájöttem, hogy teljes mértékben jó volt a megérzésem. Nem is értem, hogy egy ilyen ember, aki ezzel foglalkozik napi szinten, és ilyen teljesítményekre képes, hogy elérje a célját, hogy lehet ilyen. Ilyen önző, valahol 'tudatlan, akinek csak az ő meglátásai, gondolatai a helyesek. Az eszébe se jutna, hogy esetleg megvizsgálja a másik ember szemszögéből a dolgokat. Azt nem szeretném részletezni, hogy mi miatt jutottam erre a döntésre, mert az igencsak 18 karikás lenne...vagy mégis? 😈

Egy biztos, hogy amit megfogadtam azt sikeresen megint nem úgy csináltam. 😭 Ugye azt mondtam, hogy nem fogom senkinek a kedvéért megváltoztatni magamat, mert az illetőnek nem tetszem így, vagy éppen más tetszik. Sőt azt is mondtam, hogy ide többet hozzám senki nem jön, majd max ha én megyek először hozzá, majd utána talán... Aztán mégiscsak elkövettem azt a hibát, hogy apránként mégis én voltam az, aki idézőjelbe lejjebb adta. Mondjuk erős tompítás az, hogy, apránként mert napokon belül eljutottam erre... 😭 És ez valahol így elgondolkodtat, hogy ennyire becsülöm csak magam? Vagy ennyire meg akarok felelni még mindig mások elvárásainak? Azért úgy gondolom nem annyira kétségbeejtő a helyzetem, de mégis megléptem ezeket a dolgokat. Tényleg ennyire működnek a berögződések? Egyszerűen ezen lehet változtatni? Nem tudom... de mint ahogy a saját példám mutatja, nem igazán. 😭

Mondjuk olyan banális (?) dolog miatt gondolom azt, hogy ennek semmi értelme nincsen, hogy folytassuk. Valahol azt érzem, hogy nem tudok benne százszázalékosan megbízni. És ha már így pár nap után ezt érzem, akkor mi értelme van a további kapcsolatnak? Valahol tudom, hogy az én hibám is, sőt!

És egy NAGY váltás 😂😂

Hevesi Kriszta szerint a női orgazmushoz ez kell: "Párkapcsolatban jellemzően két, egymással szöges ellentétben álló érzelem összeegyeztetése kell: a biztonság-bizalom és az izgalom kettőssége. A női szexualitás paradoxona, hogy mindkettő szükséges ahhoz, hogy egy nő igazán felszabadultan át tudja magát adni (és a testét) az örömöknek."

"... Ugyanígy a nőnél is teljesítmény-szorongást tud okozni, ha elvárássá válik az orgazmus. Ez pedig éppen ellentétes az önfeledt élvezettel, ezért garantáltan ellehetetleníti."

Hmmm, jó kis téma - ez is megér egy misét'... azt nem értem, hogy miért ennyire tabu téma még mindig ez?? Nem merünk nyíltan beszélni erről a dologról, mert félünk (?), vagy csak ez is a belénk nevelt faszság miatt van, hogy nem szabad beszélni róla?

Félünk attól, hogy a partnerünknek csalódást okozunk, félünk attól, hogy ezért elhagynak minket, hogy majd mit fognak gondolni rólunk az emberek, ha megtudják, vagy éppen még saját magunknak is félünk bevallani, hogy elvétve volt csak, vagy éppen sohasem?

Ahogy néztem a statisztikákat erről kb. a nők 26-29 százaléka éli meg az orgazmust egy együttlét kapcsán. És ugye hogyha jól emlékszem, akkor ez azt jelenti, hogy 100 nőből 26-29-et jelent. Kérdem én, hogy mi van a többi 74 %-kal? Ők csak színészkednek? Mert ezek alapján azt csinálják, nem? Vagy fel merik vállalni a másik előtt, hogy nem tudott elélvezni? Nem hinném...már az előbb felsoroltak miatt sem...

Egy újabb nagyszerű kérdés: KI A HIBÁS?

A nő, aki nem képes elélvezni vagy éppen a férfi, mert nem tudja kielégíteni a nőt??

Hmmm, egy újabb Hevesi Kriszta szösszenet: "Gyakran a férfiaknak fontosabb az, hogy a nőknek orgazmusuk legyen! Ez nagyrészt rendben is van így, de csak amennyiben a férfi figyelmessége áll mögötte: örömet szeretne adni a másiknak, mert így érzi kölcsönösen kielégítőnek az együttlétet. Amennyiben azonban csak saját "macsó érzése" miatt sürgeti, illetve ha ezzel egy plusz nyomás nehezedik a partnerre, akkor a már említett okok miatt erősen negatív a hatása..."

Tehát Hölgyeim! Felvállaljuk azt, hogy nincs orgazmusunk, vagy inkább színészkedünk egy kapcsolatban? Vagy éppen csak szétdobjuk a lábainkat, hogy minél előbb túlessünk rajta?

Én a magamét tudom: nem érzem azt, hogy bármilyen problémám lenne a szexualitással kapcsolatban. Szeretem, kívánom, izgat /ezt se az Anyumtól örököltem 😂 /, tehát nem tartom magam frigidnek... Azt aláírom, hogy a kommunikációm nem túl jó. Zavarba jövök, hogyha szemtől szembe el kell/ene mondanom mit, hogyan, merre, meddig (mondjuk, itt saját magammal cseszek ki... 😭). Ez is valszeg a belénk nevelt elnyomás", hogy nem szabad róla beszélni... Sőt, azt is tudom, hogy nem fogom magamat megjátszani, mint egy huszadrangú pornófilmben nyögdécselni, nyekeregni csak azért, hogy azt higgye micsoda fantasztikus kan'. 😈

Lehet, hogy mégsem olyan jó ez a nagy őszinteség, nemde? 😂

Szóval, adott az úriember, akivel én őszinte voltam már megint, és elmondtam vagy leírtam, amit gondolok, meg amit éreztem. Volt is egy kérésem, hogy ne kérdezgesse folyamatosan, meg ne legyen elvárása felém, hogy sikerült-e, mert ettől csak görcsös leszek, és annál inkább leblokkolok. Végül erre jutott: "Engem eléggé zavar hogy nem tudsz elélvezni 😞"

Itt felmerült bennem egyből a kérdés, hogy ez a macsó érzése miatt fontos, vagy a figyelmessége áll emögött. Szerintem mondanom se kell, hogy hova billent a mérleg, amiben a későbbi benyögése meg is erősített... És ez volt az a pont, amikor ezt leírta, hogy nem láttam értelmét tovább folytatni. Mert már csak egy görcs lennék, nem tudnék feloldódni ezek után, úgyhogy mint ahogy Mr. Raven is mondta nekem anno: "inkább elébe megyek a dolgoknak" - és hagyom az egészet a fenébe... Azért ezelőtt megkérdeztem tőle: - "És mit tegyünk? Mi legyen?" Amire azt a választ adta, hogy: - "most mit tudsz tenni?!" Na, ez volt az utolsó lökés, mikor ezt írtam: "egyet tehetsz: keress olyat, akinek ez megy, vagy jól megjátssza"

...azért azt még odaírtam neki, hogy olvasson utána a dolgoknak...a női orgazmussal kapcsolatban... 😈 - és itt én lezártnak tekintettem az egész történetet...

Természetesen jól felpiszkáltam a férfiúi hiúságát meg is kaptam a választ rá miszerint: "kb. 200 nővel szexeltem nem is tudom volt-e ilyen... Idáig szinte mindenkinek jó voltam sőt..." 👍

Nos, ezek után nekem csak ez villant be, amit vele már nem közöltem: "Akkor rohadt gyorsan felejts el! Mert a fasza kis statisztikádat jól meg borítottam most... és keress egy újabb színésznőt'..." 😈

Szóval, már nem reagáltam, mert nem láttam értelmét. Ez már megint egy olyan elvárás dolog, és én nem akarok elvárásokkal élni, se a másik felé, se felém ne éljen senki semmilyen elvárással. Nem hinném, hogy ezt folytatni kellene...😉

Persze azért még kaptam egy SMS-t, hogy micsoda csúnya dolog így eltűnni... Hát, mit mondhatnék? Ehhez értek, hogy jól eltűnjek az emberek életéből egyik pillanatról a másikra. Mert ha azt érzem, hogy el akarnak várni tőlem valami olyat, amit én nem szeretnék, ez a lépésem. Ha valami rossz érzés van bennem az illető iránt, akkor egyből tüskéket növesztek és a legrövidebb úton távozok az életéből. Persze valahol ez is egy olyan dolog, amin lehet változtatni kellene (?), nem tudom...

Lehet, hogy idejekorán feladom? Meg az is bevillant most, hogy lehet, azért csinálom ezt, mert nem akarok csalódást okozni neki, meg magamnak se, és ez a könnyebb út, hogy lelépek. Csak! Hova vezet ez? Hát, nem a tartós kapcsolatok felé... Lehet egyáltalán a mai világba ilyen, hogy tartós kapcsolat? Mert nem ezt látja igazolni a körülöttem zajló események...

Magnetic*®