Elakadtam – avagy ez lenne az írói válság?!

Huh, ez egy kicsit nagyzolósan hangzik még így visszaolvasva is. DE, ami igaz az igaz elakadtam. Most írom a második könyvem, 'a NAGY kaland' folytatását és be kell valljam, hogy úgy a közepe táján elfogytam, vagy mi. Tudom, hogy hogyan szeretném befejezni, de most amikor még az izgalmat, a rejtélyt és a szálakat kellene kavarnom megszakadt, abbamaradt a NAGY ihlet...és már január 18.-óta egy sort sem írtam. Pfff, nem hangzik túl jól, de mit tehetnék, most ez itt a kérdés... Remélem nem a "magánéleti válságom" nyomja rá erre is a bélyegét. Bár, a válság idején lódult neki a fantáziám anno, úgyhogy ergo most nem vagyok abban? Lehet a nagy nyugalom megtalálása vezetett ide? Nem tudom, csak azt, hogy nem megy :(

Azt már észrevettem, hogy a rajzolás is sokszor csak akkor megy, ha van valami lelki nyavalyám, legyen az depi vagy éppen valami optimista verzió... Jó mi? Mondjuk az utóbbi három rajzom maori tetoválások, minták voltak. Ami nagyon-nagyon tetszik, imádom máson és imádni fogom magamon is majd :)

Tehát kell valami krízis, hogy alkotni tudjak. Ez most tök úgy jön le, hogy vagy boldog leszek, párkapcsolatban és nem csinálok semmit se, vagy boldogtalan leszek és írok, rajzolok, agyalok.

Csúcs mondhatom, de én nem akarok választani! Én boldog akarok lenni, alkotni, élni a szenvedélyemnek és kutyákkal foglalkozni. Ez is nagy eredmény, hiszem végre eljutottam idáig, hogy meg tudom fogalmazni, hogy mit szeretnék csinálni! Eddig még ez sem ment...csak kérdések voltak bennem és egy jó nagy adag bizonytalanság.

Most már azt is tudom, hogy tudnám elképzelni magam, az életemet: valahol erdő közepén élni egy házban, a természet lágy ölén. A madárcsicsergés közepette sétálni megannyi magyar vizslával és egy hasonló beállítottságú férfival. De senkinek se mondanám el, hiszen egyből azt mondanák: "és felébredsz, hogy belelóg a kezed a bilibe..." - de nem adom fel eme vágyamat se, mert tudom, hogy nagyon-nagyon akarom, és haladok felé, igaz nem rohamtempóban, DE úton vagyok. ÉS a jó úton!!!

Azt is tudom, hogy nem vágyom a nyüzsibe, nem akarok nagy társasági életet élni, nem akarok középpontba kerülni. És nem azért mert nem menne, hanem mert egyszerűen nem vágyom rá. Nem akarok felszínes barátokat, felszínes beszélgetéseket emberekkel.

Hanem nagyokat sétálni, nagyokat játszani az ebekkel, nagyokat nevetgélni, nagyokat beszélgetni, nagyokat hancúrozni, nagyokat alkotni és nagyokat szeretkezni... No, ehhez keresek egy társat, aki hasonlóan ilyen dolgokra vágyik és nem rest tenni érte :) Már ezt is megfogalmaztam, hogy milyen pasira vágyom, ez se ment eddig - haladok :D csak a könyvemmel nem :D :D :D

Na, szóval írói válság: asszem, most nem erőltetem, mert a végén még valami gagyi remekmű lenne belőle. Majd jön az az ihlet, és újra nyeregbe szállok :)

Addigis még pontosítom magamban, hogy mire, kire vágyom és zárom az ajtót magam mögött...és az előttem lévő ajtóra koncentrálok, amire ez van írva: LEHETŐSÉG, avagy valami új kezdete!

Magnetic*

"Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerűen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége." Matt Haig