Érzelmek viharában - avagy újabb miértek nyomában

🤔 Sokáig töprengtem azon, hogy egyáltalán egy szót is említsek erről az esetről. Többek között azért sem, mert anno írtam, hogy nem foglalkozom napi "szarságokkal". DE! Nem tudok elmenni mellette... Mikor meghallottam ezt a hírt, elsőnek jéghideg borzongás futott át rajtam, az a minden idegszáladat borzongató, borzasztó érzéssel társulva. És csak egy szó:

MIÉRT??

Aztán jött, az az érthetetlen és felfoghatatlan kérdés a tettére:
Hogy tehet valaki ilyet, hogy a benne, 9 hónapig növekvő kis csöppséget meggyilkolja?! 😖

Nem akarok felette pálcát törni vagy éppen ítélkezni, mert ez nem az én jogköröm, de egyszerűen soha nem fogom megérteni az ilyen eseteket. Azt írják, hogy nem tudott róla senki sem, sőt! ő maga sem...ühümmm...

Hát, nem tudom, volt szerencsém kétszer is átélni ezt a legcsodálatosabb dolgot, és elég hihetetlennek tűnik számomra, hogy ő maga sem vette észre. Azzal védekeznek idézőjelben, hogy rendszertelen volt a menstruációja, meg hogy nem látszott meg rajta, mert nem növekedett úgy a hasa se, meg jó húsba volt mindig is, blablabla...stb.. DE! Az a kis magzat megmozdul és nem is akárhogyan! Legalábbis nekem csoda egy jó érzés volt minden egyes alkalommal. 🤰 Nem tudom elhinni, hogy nem tudott róla vagy hogy nem vette észre... 😟

A kérdésem továbbra is az, hogy mi viszi rá az embert (?!) erre, hogy ezt tegye? Pillanatnyi elmezavar? Kétségbeesés? De mitől félt? Milyen következményei lettek volna, ha kitudódik? 🤔

De különben is nem olyan világban élünk már, hogy ujjal mutogatnának bárkire is, ha esetleg hajadon és/vagy nincsen semmi tartós kapcsolata és terhes lesz. Nem mondják azt, hogy úristen! úristen!

És ilyenkor nekem is az jut az eszembe, mint megannyi kommentelő embernek, hogy hány és hány nő van, aki borzasztóan vágyik kisbabára, és nem adatik meg nekik. Hiszen akár egy inkubátorba is betehette volna és akkor valaki örök befogadhatta volna...volna...volna... 💬

Úgy gondolom, hogy valahol az embert egy önzőség is motiválhatja ilyenkor: ha nem lehet az enyém, jobban mondva nekem nem kell, hát másé se legyen! 😡

Ismerek több olyan nőt is, aki hiába vágyakozik egy gyermekre, ez idáig nem sikerült nekik. ÉS persze eszembe jut, hogy én is szerettem volna / szeretnék ennek a részese lenni újra és újra, mert ez a legcsodálatosabb érzés! Mikor a szíved alatt növekszik egy kis csöpp emberke. Mikor mocorog és rugdal, mikor szíve szíveddel dobban, mikor végre a kezedbe tarthatod, az a boldogság és csoda leírhatatlan... 😍

ÉS

Mindazok a negatív kísérő jelenségek, - mint a csíkocskák a bőrödön (sokszor engem is zavar/t a hasamon lévők, de ilyenkor mindig figyelmeztetem magam, hogy más mit nem adna ezekért a csíkokért!), a vizesedés, a láb püffedése, vagy éppen a vége felé, az a 10 - 20 percenkénti vécére járás, mert annyira kell pisilned, meg persze azok a bizonyos szülési fájdalmak... - ellenére is, vállalnám újra és újra... ❤ 🍼 ❤

Magnetic*®

Ui.: azóta még egyet beismert... Nem találok szavakat... No komment...

Nekem megmarad az értetlenkedés, a düh, az elkeseredettség, a szív szorítása és az érzelmek vihara...

Basszus, tényleg öregszem, már túlságosan is felkavarnak az ilyen esetek... 😥