Furcsa véletlen...avagy hogy kell lebeszélni rólunk egy pasit alig 2 hét alatt

Igen mondhatnám, ha hinnék a véletlenben, de mivel, mint olyan nincs, nem is hihetek benne...

No, szóval mikor visszatértem a fb világában, bejelölt ismerősnek egy srác. Őszinte leszek nem mondott a neve semmit se, de voltak közös pontok - mint jégkorong - visszaigazoltam. Gondoltam kezdek kissé szenilissé válni, biztos csak nem emlékszem rá... Igazából ezzel le is tudtam a dolgot, nem foglalkoztam vele tovább. Egy hónapja bejelölt az instán is, mondom ok, akkor én is, tudjam már, hogy ki követ. Lájkolgatott a régi dolgaimban itt is és a fb-on is, néha hozzászólt kedvesen. Még ennek se tulajdonítottam nagy jelentőséget. Majd december 23-án rám írt az instán karácsonyra, jól le is drágázott', amit rühellek :D ...amit gyorsan melegében jeleztem is egyből. :D

Aztán beszélgetünk, bókolt, udvarolt, ami jólesett persze, melyik nőnek nem... Volt szó jégkorongról, rögbiről, amcsi fociról. Ez utóbbiakat összekeverte, jól kiröhögtem, persze csak magamba... Szerinte a rögbinél van mellvédő, meg sisak... na, már itt leírtam a pasit :D

Megkérdeztem, hogy anno véletlen' volt-e a fb bejelölés, mert nem tudom hova rakni. Azt írta, hogy: "Nagyon ismerős vagy valahonnan régóta. A másik pedig, hogy van valami, ami megfogott mikor megláttam az arcod." Hmmmm...Ühümmm....

És lőn a furcsa véletlen, egy közös ismerősünk van, na, ki más? mint badoos barátom'...és erre is csak úgy derült fény, hogy írt a barátocskám névnapjára a fb-on...és megláttam :D :D maga vagyok Miss Marple :D

Ez biztos, hogy nem véletlen. Akkor mi? Én ezt nem fogom, és már gyártanám is a jobbnál jobb elméleteket rá... :D Vagy van, aki így ismerkedik tényleg?

Rákérdeztem az úrra. A válasza: "Igen. Megvan. Hát szerintem mi már vagy 10-15 éve nem beszéltünk egymással. Kb. 4-5 hónapja jelölhetett be. Egy társaság tagjai voltunk, de ennél több sosem volt. Meg csak beszélgetni sem tudtunk. Ennyi. Én sem tudtam soha sehova tenni. Egy örök talány a fiatalember."

Nem lettem okosabb, hogy megértsem, mit miért tesz barátom'. Volt még szó: kapcsolatokról, szerelmekről, exekről, csalódásokról, az őszinteségről, jó munkát kívánt, szép estét, jó éjszakát, stb., és hogy szívesen találkozna velem és megismerne.

Nem kerteltem, mondtam, hogy: "egy biztos, azt gondolom, mindezek ellenére, hogy Ő AZ a valaki... Tudom, lehet tök hülyeség DE akkor is ezt érzem... És ezért se szeretnélek megbántani, plusz sose voltam az a típus, aki két embert szédítget egyszerre..." (bár hozzáteszem, jelen pillanatban senki sincs, asszem...)

Nem akartam belebonyolódni valamibe, hiszen nem vagyok túl badoos barátomon' se. Teljesen felesleges lett volna. Aranyos, kedves pasi tényleg! Még azt is írta, ha változik, valami keressem meg, ő nagyon örülne nekem...

Erre én: "sztem ez egy hosszú folyamat lesz, valszeg a napok, hetek folyamán "lebeszélem" magam róla, közbe párszor "belehalok" - mert Ő biztos nem fog keresni - ezt tapasztaltam már :(

Te pedig becsüld magadat többre, ne akarj azzal megelégedni, hogy 'második' legyél...tudod nincs ló, jó a...

És Nem hiszem, hogy kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, hiába javasolták már páran, azzal is csak magamat, meg a másik felet csapnám be" :(

Látjátok én ezt nem értem. Hogy jelenthetem valakinek én a "mindent", míg a másik le se szarja, hogy mi van velem? Pedig én ugyanaz az ember vagyok, mindkettő előtt meztelen valóságomban voltam, nem hazudtam, nem játszottam meg magam, nem állítottam valótlanságokat, szívem kitárva őszinte voltam velük...hmmm...

Azért egyvalamiben sikeres vagyok, ahogy látom, nagymestere vagyok annak, hogy alig két hét alatt lebeszéltem magamról. És itt jött egy nagy felismerés, hogy badoos barátom' valahol ugyanezt csinálta velem (megmondta a Csernus is! a hasonló a hasonlót vonzza...), csak én ennél kitartóbb voltam...nem 2 hét...5 hónap...és még most is rá vágyom...

Mondta, hogy én ennél többet érdemlek... Tudom én is, de ki tud parancsolni a szívének, a lelkének? Pedig az eszem győzköd ezerrel...de eddig vesztésre áll.

Végül ebben maradtunk, Ő: "Aranyos vagy és köszönöm az Őszinteséged. Igazán Imádni való lány vagy. És tényleg nem érdemled meg a mostani helyzetet. Na de Te tudod, de sokáig nem szabad, hogy hagyd a Boldogtalanságod. Én nagyon örültem volna. De ez van, és ezt el kell fogadjam, s tiszteletben kell tartsam. Minden jót és szebb dolgokat kívánok Neked. "

Én: "bár tudná ezt Ő is... :( :( Köszönöm, nagyon kedves vagy, Neked is minden jót kívánok! "

Szóval tegnap ez is lezárult, de kár lett volna hitegetni őt, magamat, hogy lehetett volna belőle valami. Nagyon aranyos, kedves, szépen beszélt hozzám, szívmelengető dolgokat írt, DE nem éreztem/érzem azt a pluszt...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányoznak az üzenetei, DE tudom, érzem, hogy helyesen döntöttem...

Magnetic*

"Néha egy szó segítene, de nem kapom meg. Vagy azért, mert nem figyelnek rám, vagy azért, mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azért, mert nem tudják, mi az a szó, ami feloldja a bajomat."

Müller Péter