Hölgyeim - WAKE UP!!!

Nem olyan régen beszélgettem erről a témáról valakivel, valójában én kerültem górcső alá, az alapján, amiket előző blog bejegyzésekben leírtam. Én is végig gondoltam, végigpörgettem, hogy miket írtam, és rá kellett jöjjek, hogy igaza van az illetőnek. Szerintem valahol mélyen legbelül én is tudtam, hogy amit csinálok az egy nagy hülyeség, de ennek ellenére mégis ebben dagonyáztam: aminek talán az ÖNSAJNÁLAT a neve. 😱 Rengeteg időt elpazaroltam az életemből, hogy olyan valaki után ácsingóztam, aki kutyába se vett. 😠 És ilyenkor kicsit összeugrik a gyomrom, hogy mennyi elvesztegetett hónap, hét, nap, óra, perc, amit azzal töltöttem, hogy keseregtem valaki után, ahelyett, hogy éltem volna végre az életemet. 😤

És ahogy erről a témáról beszélgettünk kiderült, hogy nem egyedi eset ez, sok hölgy társam (is - de sztem vannak férfiak is...) beleesik ebbe a hibába, sőt! Nem is tudom, hogy ilyenkor mire várunk...sok esetben otthon begubózva ücsörgünk a négy fal között, és talán várjuk, hogy megjelenjen az ajtónkban a vágyunk tárgya?! És hamis illúziókba kergetjük magunkat. 😬 Sokszor én is hangot adtam annak, hogy az nem igaz, hogy az idő mindent megváltoztat, csak a tettek hoznak változást, mert ha nem teszel semmit, nem változik semmi - és mégis ennek ellenére pont, hogy nem tettem az égvilágon semmit sem ezen a téren, max sajnáltattam magam(?)...és vártam a sült galambra...remek... 😑😜😂😂

😏 De valahol meg viszont az van bennem, hogyha nem esek ezeken át, ezeken a fázisokon, akkor most nem itt tartanék ahol. Nem? Úgy gondolom az én idézőjelbe vágyakozásom valaki után, nagyon sokat számított például abban, hogy elkezdjem írni a könyvet, vagy, hogy ott kiéljem (?) magam. Pfff, ez most olyan szarul hangzik, nem tudom, hogy értitek-e? Arra gondolok, hogyha ezek nem történtek volna meg velem, és nem úgy reagáltam volna rájuk ahogy, akkor soha a büdös életbe nem írom ki magamból azt, amit...aminek végül a hatására könyvvé formálódott.😉😏😋

Meg akkor VELE 😎 se találkoztam volna, mert valahol az előzmények vezettek el hozzá. Érdekes módon hamar rám talált itt, de csak később mondta el. Elég rosszul viselte az irományaimat, nem tudtam elmagyarázni neki, hogy ezeknek igazából az égadta világon semmi jelentősége nincs már számomra, ez csak egy folyamat része. Ez az egész bloggolás, meg a kis történeteim, ezek mind megalapozása volt a megjelenő könyvemnek. Sok esetben mondhatnám is, hogy fikció az egész, annyi biztos, hogy az alap, az én vagyok. Ezért is van, hogy sok múltbéli lezárást lelakatoltam, mert még mindig visszaköszönt' közöttünk például a legutóbbi "elengedésem". Ami persze valahol érthető, őt is meg tudom érteni, hogy neki ez szarul esik és elbizonytalanítja (?). Amit az elején igazából nem értettem, mert nekem úgy tűnt, hogy eléggé barátira' veszi ezt a kapcsolatot, és értetlenül álltam a kifakadása előtt. No, mindegy - meg hoztam ezt a döntést kettőnkért, és ha eljön az ideje, akkor majd újra láthatóak lesznek... 😉😘

Szóval, elpazarolt idő - na, hölgyeim ezeket nem adja vissza senki sem... Senki sem, sem a szomszéd, sem az univerzum, sem az az ember, akiért megtetted, megtettük. Tessék felébredni a kómából, nem szabad beleragadni egy olyan dologba, egy olyan kapcsolatba, ami mondjuk ki, lehet, hogy fájó, de egyoldalú. Egyoldalú, mert csak mi tápláljuk azokat a vélt vagy valós érzelmeket a másik fél irányába. A másik meg pont leszarja, hogy mi van veled/velünk. Úgyhogy tessék felébredni a Csipkerózsika álomból, tessék belevetni magad az életbe, és végre éld meg, hogy ÉLSZ! Mozdulj ki, csinálj magadnak programot, egyszóval: JUST DO IT!! És ne várj senkire sem! 😃

Van két dolog amit megtanultam' Tőle, két idézet egy filmből:

És a másik: