I the loser - II.

Nos, miután kinyilatkoztatott februárban a Soldier, hogy: "Nem gondolod, hogy egy házat fogok bérelni a kutyák miatt?!" - ahogy mondani szokták, lapot húztam 19-re, (avagy biztosra mentem?) jelentkeztem ideiglenes befogadónak a Futrinkásokhoz, miután megláttam a felkérésüket. Tutira mentem, ha nem kellek két kutyával, hárommal meg pláne nem… 🤪

❤︎ Bár a szívem mélyén annyira reméltem, hogy meggondolja magát, de ahogy anno a Fiaim se gondolták meg magukat - 2 hónap elteltével ő sem. Bérelt magának egy 'teraszos legénylakást' - mert az a lényeg, hogy teraszos legyen és nem az, hogy együtt legyünk… 😞💔

Március 2.-án írtam hát a megadott email címre, hogy van-e már ideiglenes befogadó Bogyónak. Hamar érkezett is a válasz, hogy sajnos még nem. Szót, szót követett, telefon, miegymás, aludtam is rá egyet, a végeredmény, hogy elvállaltam. Beindult a gépezet egy fuvar kéréssel, mivel a legényke Sátoraljaújhelyen volt a Zempléni Állatvédőknél. Amit lehetett tudni róla:

• drótos magyar vizsla
• 12 éves
• aktívan vadásztak vele
• Gazdija meghalt
  

(Miután megérkezett derült ki, hogy ivaros - valószínű, hogy a vadászat miatt).

Végül a legszebb (és egyetlen…) születésnapi ajándékként, március 10.-én megérkezett. Amikor kimentem érte, már nem emlékszem milyen autóval hozta Klári, de elfoglalta az egész hátsó részt. Az első gondolatom az volt, hogy atyaég akkora mint egy NAGY maci, hogy fog az én kis autómban elférni?! Főként, ha hárommal indulnék neki…?! 🤔

Hát, nem indult minden simán, Drazsé, a fekete "mini terrorista" neki ment, támadta. Még jó, hogy akadt szájkosár, így amíg nem szokott le róla (kb. 3 nap), mindig megkapta, ha támadta.

Még volt 1 - 2 alkalom amikor megesett a dolog, de itt már Bogyó is visszatámadt, ami kicsit megijesztett, de az elejét vettem. Ezek az alkalmak mind banális helyzetek voltak, 1 alkalommal a kertben, Drazsé feküdt a fűben, élvezte a tavaszi napsütést, Bogyó arra sétálgatott, és nem vette észre, megtaposta. 😬 A második alkalommal szűk folyosó, kaja kimérés közben, szintén rálépett a picire, amit egyik sem hagyott volna, de én közbe léptem. Nekem is tanulnom kellett / kell ezeket a helyzeteket, hiszem új dolog ez nekem is. Azt már megtanultam, hogy Bogyónak nem adok úgy jutalomfalatot, ahogy a többieknek - igaz majdnem 2 ujjam bánta ezt a leckét…😝

Végül 6 nap elteltével, hullámhegyek- völgyek és lelkifurdik után, éltem a joggal és örökbe fogadtam Bogyót! Átestünk az ivartalanításon is, kicsit tartottam tőle, mert Dokink szerint is ebbe a korban már nagyon megviseli a kutyusokat, de túl vagyunk rajta. 🤗

Lassan fél éve itt van velünk, és egy tünemény, egy igazi főnyeremény, egy kertészlegény és nem mellesleg egy igazi egészséges életet élő kutyus (jó, oké a sörért meg van bolondulva 🍺, de a fröccsre is nyalta a száját): szereti az epret, a málnát, jöhet a sárgabarack, a meggy, a paradicsom, a paprika, az uborka, a cukkini, a csillagtök és még kitudja mit meg nem enne ez a kópé. 😅

Nos, ő többet evett ezekből, mint jómagam - megelőzött mindig. Rámozdult a dísztökre is, de kivételesen csak 1 - 2 bánta, a többit biztonságba helyeztem (legalábbis remélem..🤔). A málnát jól megviselte a maci a málnásban, mert miután nem érte el, két lábra állt, hogy elérje a magasabban lévő mannát, amit jól le is tördelt. Ami a legviccesebb, hogy Oggi le se szarta eddig, most már ő is legeli. 😅

Az uborkát kidöntötte, hogy elérje a fent lévőket, a levenduláimat leszarja - nyugi van, csak trágyázza! 😂😂

Úgyhogy arra jutottam, hogy nincs ezekre szükségünk, már a paprika, a paradicsom, az uborka - elengedem. Ez egy örök igazság vagy szép kert vagy kutya, a kettő nem megy. Én nem fogom elbarikádozni, meg elkeríteni, hogy ne bántsák, nincs mit tenni, leszarom 😂 - inkább foglalkozok ezzel a három kis majommal, velük töltöm az időmet, mint, hogy felesleges dolgokra pazaroljam a drága perceimet. Ki tudja mennyi adatott, hiszen Oggi 8 - Drazsé 10 - Bogyó 12. 🥰🥰🥰

Rosszabb hangulatomban, ami mostanság egyre többször van – mily meglepő - köszi Soldier 🫡 – kicsit úgy érzem túlvállaltam magam. Hogy túl sok egymagamnak a három kutya. Látom az örökbe fogadós csoportban, hogy mindenki itt nyaral, ott nyaral, itt kirándul, ott kirándul – A kutyával. Ilyen esetekben olyan lelkiismeret-furdalásom van, hogy én nem viszem őket sehová.😑

Egyszer mikor még a Soldier is itt volt, a nagy melegek előtt, délután, kaja előtt elmentünk a határba, ahol annyira leeshetett a vércukor szintje az Ogginak, hogy dülöngélt, alig tudott menni, örültem hogy hazaértünk vele… Ő egy igazi őrült vizsla, rohangál, meg ugrál - teljesen kész volt. Nagyon megijedtem, azóta se voltunk kint (meg persze a dög meleg miatt sem).

Ezek után azon gondolkodtam, hogy a viharba hoznám haza pl. a határból? Főként most egyedül úgy, hogy 3 kutyával mennék?! Bármelyikkel történne valami, mi a fenét csinálnék??? Nincs senki akit leakaszthatnék ilyen esetekben, hiába van nálam a telefon, ha bármi történik, nincs kit felhívni, hogy segítsen…🤐🤐

Kit hívhatnék fel? A volt férjemnek megvan a maga baja is mostanság (de amúgy se akar velem kommunikálni lassan 10 év elteltével sem), a gyerekeimnek nincs jogsija, de különben is tanulnak még, barátaim nincsenek, az egyik tesóm ingázik Fehérvár és Budapest között munka miatt, és sose ér rá, a másik Dorogon van, hogy jönne onnan, anyámnak nincs jogsija, Apukám meg meghalt (az egyetlen akire támaszkodhatnék…).

Hogy indulhatnék el így bárhová is???

Valaki olyan választ adhatna nekem erre, amit egyedül is tudok hasznosítani és el merjek indulni kirándulni - sétálni 3 kutyával, ahol az egyik 32 kg és 12 éves - a másik 26 kg és 8 éves - a harmadik meg 15 kg és 10 éves. 🤗

Tudom én vállaltam... 😉

Mint ahogy írhattam már korábban is, nagyon nehéz találni olyan embert, aki pont úgy-, vagy legalább megközelítőleg úgy gondolkodik, mint ahogy te a kutyákról. Nem házőrző, hanem TÁRS. Akivel elmehetsz akár a világ végére is, mert többet jelent neked, mint csak egy "kutya", akit lepasszolsz, ha épp neked nem aktuális… Aki, ha szar passzba vagy odabújik, rád néz azokkal az ártatlan gyönyörű szemeivel és megtelik a szíved melegséggel, megvigasztal mindezt (kioktató) szavak nélkül.

Amikor "a szóbeszéd szerint" 2024. júliusában ott tart még a világ, hogy Lengyelországban nem adnak ki egy házat vizslás gazdinak - bár ezt megcáfolja az a tény, hogy a Soldier MÁR februárban közölte, hogy nem fog házat bérelni a kutyák miatt…(de valószínűleg sajnos soha nem is keresett ilyen lehetőséget…mert csak nyűg lennénk neki) - de olimpiai aranyat nyerhet egy férfi, a női bokszolók kategóriájában – hát, tudjátok, megérett a világ a pusztulásra…

Magnetic*®

u.i.: arra jöttem rá így zárásként, hogy nem én vagyok a vesztes, a lúzer, hanem a Soldier - elveszítette a világ legNAGYobb kincseit: MINKET! 🧲🙋‍♀️🦮🐕🦮

"Akit nem simogatnak eleget, annak kiszárad a lelke." (Móricz Zsigmond)

Itt van Oggi, aki rajongásig szereti – annak ellenére, hogy sokszor undok módon viselkedik vagy épp beszél vele (mert az előző gazdáját nem bírja??!)

Itt van Drazsé, akit anno a volt élettársával fogadott örökbe még 2014.-ben, akit már harmadszor sóz valakinek a nyakába, mert neki épp "nem aktuális" – ennek ellenére imádja őt, ha néha szenilis is, és ugatja, ha megjön a melóból.

És itt vagyok én, aki szintén rajongásig szerettem, és bármit megtettem volna érte, bármit azért, hogy a mi kis családunk sikeres és boldog legyen. De, az összes törekvésemet arra, hogy jobbá tegyem – hárította, a Jóisten se tudja, hogy miért (látni kellene azt a fejet, amit a közeledésemre produkál 😂 kb.: "baszki, mi a fszt akar ez tőlem", mintha valami ufó 👽 lennék vagy mi. Ez az érzelmi elnyomás amit csinál.... egy pszichológus biztos jobban megtudná mondani, hogy miért ilyen…egy biztos, én csak szeretni szerettem volna…de neki ez nem kell... 🫡

Félre értés ne essék, amikor erről írok, sose az a célom, hogy lehúzzam a sárga földig a Soldier-t, Ő egy remek ember! csak szeretném megérteni, hogy miért ilyen velem…annyira jó lehetne minden, kint lehetnénk, nagyokat kirándulnánk, ennénk - innánk, jól éreznénk magunkat EGYÜTT. De Ő ehelyett a "kollégákkal" akarja ezeket csinálni.

Tudjuk nagyon jól, hogy mi lesz ennek a 4 évnek a végkimenetele: eleinte az ember napi szinten beszél - ír, aztán a hetekkel - hónapokkal megkopik, jönnek a hosszú - magányos téli esték, az unatkozás és belép a képe valaki más. Ismétli magát a történelem, 10 éve se volt másképp, csak akkor nem 1000 km volt a távolság, hanem csak 200 és évente nem kétszer ment haza, hanem minden pénteken... Természetesen nem magamról beszélek - 3 kutya mellett én nem fogok unatkozni...

És így a végére a milliós kérdés: mégis mit akar tőlem???? 🤔🤔

Hiszen elengedni se akar, de velem lenni se akar... 💔