Kell ez nekem? ...N...E...M...

Cest'la vie avagy hogy csináljunk magunkból "hülyét" - folytatás

Hát azt hiszem, végleg befejezettnek tekinthetjük a Mr. Ravennel való kapcsolatomat. Ami minden volt csak nem az őszinte bizalmon alapuló románc. Persze voltak intő jelek folyamatosan, mégsem akartam észrevenni, makacsul szorítottam a boldogság rózsáját, hiába hatolt a csontomig a tövise. Hinni akartam, hogy őt nekem teremtette az univerzum. De csak egy tanítás volt ő is, hogy amíg nem változtatok dolgokon, addig mindig olyat kapok, ami ellen tiltakozom. Jelen esetben a "munkamániás" ellen - az exférj szintén, Mr. Raven dettó.

Kedden rám írt, viccesen "Tó kör bajnok" voltam, hát én is vicceskedve válaszoltam:

"Tisztelt Uram!

Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy Önt, mint a munka hősét kitüntessem. Remélem, nagy örömmel fogadja el eme elismerést! Bízzunk benne, hogy ezzel is tovább ösztönözzük, és még hatékonyabbá tud válni, pl. alvás csökkentésével, vagy egyszerűen csak töltse esti idejét is munkahelyén! Köszönjük! Bízzunk Önben továbbra is!

Üdvözlettel: HR'"

TELITALÁLAT volt...pfffff

Szokták vala mondani "fáj az igazság". Hát nem válaszolt semmit se. Se azt, hogy kabbe te bunkó, se valami kedveset, hogy jót derült rajta. Pedig poénnak szántam! TÉNYLEG!

Ez a hallgatás mindent elárult. Tudtam, hogy vele már nem kell terveznem, a döntésem jó volt és most már végleges. Meghunyászkodott, nem jelezte, hogy "NE CSINÁLD!", behúzva fülét-farkát duzzogott vagy csak egyszerűen lapított.

Majd csütörtökön írt, hogy ekkor és ekkor lesz a rögbi meccs. Szombaton este válaszoltam, úgy alakult, hogy el kell, napoljam a meccs nézését, stb.

Vasárnap délelőtt még volt pár sorváltás, de miután azt írta, hogy "A humorod sziporkázó!" - ment rá egyből a kövi:

"Ugye? mint mindig... a múltkori levelem is ezt támasztja alá" - na itt valszeg elpattant egy húr. Innentől semmi se, eltelt három, lassan négy nap, mély hallgatásba burkolózott az úriember, vagy csak betemette a munka...

KAC...KAC...KAC...

Csernus csak ennyit kérdezne: "Hogy lehet valaki szerelmes a nyusziba?" - olyan szar ezt hallani...tényleg csak felruháztam valami olyannal amilyen nem is volt soha? pffff....

Igazából itt el is akadtam, nem tudok már mit ok fejteni, csak elengedni...

"A múlt elmúlt! Nincs már hatalma felettem!" /L.L.H./

Na, most már csak az a NAGY kérdés, hogy 'badoos' barátomat is felruháztam-e olyannal, ami ő nem is? Erre mikor jövök rá? jó kérdés...

Mit keresek? Kit keresek? Egyáltalán keresek-e valakit is? Magamra kellene végre fókuszálnom, aztán majd jön aminek, akinek jönnie kell. Ha meg nem, akkor is jó és szép az élet így. :)

'Csak az ITT és csak a MOST!'

Magnetic*

"Tanulj meg elengedni, ahogy egy ujjadra hurkolt léggömböt szélnek eresztesz: hadd szálljon, legyen az égbolté, a felhőké. Ezt rendszerint akkor tudod megtenni, ha megpillantasz valamit, amit a léggömbnél fontosabbnak vélsz, és meg akarod fogni. Akkor a régit az útjára engeded. Észre sem veszed, hogy kinyíltak az ujjaid."

Müller Péter