Kezdem elveszteni a fonalat... :/
Jaja, kezdem elveszíteni a
fonalat lassan, vagy csak szimplán becsavarodok' :D
Már annyiféle "nagy tanítót" hallgattam, néztem, olvastam, hogy nem tudom mi az igazság, mi a helyes gondolat, mi a jó reakció, melyik a helyes út.
Addig nem volt ilyen gondom, amíg csak Szabó Pétert néztem. De annyit emlegette Louise L. Hayt, hogy elkezdtem őt is olvasni, hallgatni. Ő az egyik hanganyagában mondta, hogy ne maradj/ragadj le egy tanítónál.
Mondtam oké, hát lássunk mást is. Jött Brian Tracy, nekem egy kicsit "száraz", lehet csak a rossz szinkron miatt, de nekem ő annyira nem jött be (természetesen minden tiszteletem az övé, de nem éreztem őt a magaménak).
Következett
Csernus a maga ironikus nyersességével. Talán ő volt az, aki mély benyomást
tett rám, rávilágított jó pár dologra, ami nálam is visszaköszönt. A mai napig
visszatérek hozzá, ha szar passzba vagyok, mert felráz, hogy ÉBRESZTŐŐ (!). Szedd össze magad mÁgnes!! :D :D
Volt még számos Dr. pl.: Almási Kitti, Tari Annamária, Bagdy Emőke, Buda László.
Popper Péter és Müller Péter megy újabban, ők inkább a vallás felől közelítenek, mutatnak rá dolgokra. Igaz, hogy meg vagyok keresztelve, vallásom római katolikus, voltam elsőáldozó, bérmálkozó, jártam hittanra rendesen, sőt az esküvőm ott is köttetett, mégse óvott meg a válástól... sem saját magamtól (?).
No, szóval keresem/kutatom a helyes utat (ha van olyan), a lelki békémet.
De annyi okosság után nemhogy jobban érezném magam, hanem megsemmisült az is, amit eddig tudni véltem. Annyi ellentmondás van bennem miattuk, hogy úgy érzem elvesztem.
Kinek higgyen az ember? Melyik az, amelyik helyes útmutatást ad és nem csak önámítás?
A
10. hónapot taposom velük' és nem változott semmi.
Mr. Raven hiába tért vissza,
ha csak rövid időre is, igazolni látszott teljesen, hogy ő egy bizonytalan
ember a javából. Most szerintem újra visszatért "egy próbára" az utánam lévő
nőhöz, nem érti meg, hogyha ő nem változik, akkor semmi sem fog változni a
kapcsolataiban. Őt elengedtem, lezártam.
Aztán
itt van badoos barátom', akivel nincs már kommunikációm hatodik napja. Eltűnt,
elveszett, megsértődött, csendben van. :( :(
Ha
Csernusra hallgatok, akkor hagyjam a francba, mit akarok egy bizonytalan,
döntésképtelen "nyuszitól"? El kell engednem, és megköszönni, hogy megóvom
magam a további manipulációktól... :/
Másrészről
dolgozni kell mindenért, tehát ezért a kapcsolatért is, türelmesnek és
kitartónak kell lennem. :)
A kérdés adott: akkor most mi a francot tegyek? Hagyjam? Vagy írjak rá? Keressem?
Ha hagyom, már megint feladtam valamit, úgy érzem.
Ha írok, akkor már megint tukmálom rá magamat.
Basszus nem vagyok/lettem okosabb a sok tanítással, teljesen összezavart, abban, hogy meg tudjam ítélni melyik a helyes út.
Asszem
egy kis időre be kellene fejeznem a hallgatásukat, mert a végén még
becsavarodok teljesen (ha már nem...). :D
A
tesóm szerint rám férne egy pszichológus, jót tenne nekem egy "másfajta
beszélgetés". Mert szerinte magam nem tudom megoldani, hiába is igyekszem.
Szóval lassan úgy járok, hogy beutal a család...csúcs szuper :D :D
Egyesek szerint túl sok szabadidőm van, mások szerint jó dolgomban nem tudok mit csinálni.
De azért: Köszönöm jól vagyok! csak nem tudom, mit tegyek.
Asszem, most megfogadom badoos barátom' tanácsát: "hagyd történni a dolgokat".
Nem teszek semmit, lesz, ami lesz... vagy nem erre gondolt?! Pffff...
Mindenesetre ezt azért elmondom párszor :D :D"Minden jól van! Minden az én érdekemben történik! A helyzet csak jóra vezethet! Biztonságban vagyok!" L.L.H.
Magnetic*
"Minden, ami van, lehetett volna másképp. Miért ne? Minden útelágazásnál mehetek jobbra is, balra is. Ha jobbra megyek, mehettem volna balra, ha balra megyek, mehettem volna jobbra. Na és? Nincsen helyes út, bármerre is megyek, bajba kerülhetek, akadályokba ütközhetek. Csak önmagamat szomorítanám ok nélkül, ha azt képzelném, amikor baj történik, miután jobbra mentem, hogy jaj, balra kellett volna mennem! Mivel az időt nem lehet hátramenetbe kapcsolni, sohasem fog kiderülni, mi történt volna, ha balra mentem volna. Nincs rossz döntés. De újra és újra kell dönteni, nem szabad hátra nézni, mindig csak előre haladunk."
Feldmár András
Forrás: https://www.panoramio.com/photo/31610902