Könyvmizéria projekt, avagy CÉLEGYENESBEN ala Magnetic*®

Lassan már két hete, hogy megkaptam a könyvem borító tervezetét, amit a könyvkiadó grafikus részlege készített el az alapján, a skicc alapján, amit anno megküldtem nekik. Hogy őszinte legyek első ránézésre meglepett egy kicsit, és igazából nem is tudtam hova tenni. Aztán nem is válaszoltam egyből, úgy gondoltam, hogy ezt alaposabban meg kell rágjam, nem hozok elhamarkodott döntést. A lényeg az volt, hogy a megadott 14 napos határidőbe beleférjek. Kellett egy egész hétvége, hogy emésszem a dolgot, többször is megnéztem, és hozzá is olvastam a hátoldalán lévő szöveget, hogy miről szól a könyv...és meg kell, valljam egyre jobban tetszett. 😍

A döntésembe nem vontam bele senkit sem, mert talán úgy gondoltam, hogy egyedül kezdtem el ezt az egészet, és ezért egyedül is fogom befejezni. Egy kicsit most ezt, ahogy írom, van egy kis dezsavú' érzésem, amikor meghoztam anno három évvel ezelőtt azt a döntést, akkor is kirekesztettem mindenkit az életemből abban a pillanatban... és úgy döntöttem, hogy egyedül kezdtem el és egyedül is fejezem be...szó szerint. 👊

Aztán végül a héten mégiscsak megmutattam egy Emberkének, aki igencsak közel áll hozzám az utóbbi időben. 😍 És tudom, hogy ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy amikor megkaptam miért nem osztottam meg vele egyből...

Hmmm, érdekes dolog merült fel bennem, ez ügyben, talán azért nem, mert nem akartam, hogy esetleg gúny tárgya legyek, vagy kinevessen bárki is. 😑 Jó-jó persze itt felmerül egyből, hogy de hát csomó ember fogja látni és valószínűleg egy csomó ember kritizálni is fogja. DE! Azokat az embereket nem ismerem...jó, persze fontos idézőjelbe az ő véleményük is, de úgy gondolom, hogy aki közel áll hozzám annak a negatív véleménye piszok rosszul érintene... 😑 Igen, tudom! Itt megint mondhatjuk azt, hogy homokba dugom a fejemet, de én ilyen vagyok - így kell elfogadni, vagy sem... Különben tényleg örömmel belevontam volna már akkor, többször megfordult a fejembe, de tényleg féltem a reakciójától... ugye, ugye ezek a rossz tapasztalatok teljesen megbénítják az embert, aztán rossz döntést hoz. Vagyis nem is rossz döntés, hanem csak egy döntés volt és kész, mert, mint olyan, hogy rossz döntés nem létezik.

Szóval elküldtem neki, kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani. Érdekes, mert neki is pont az szúrt szemet, mint ami nekem. 😂 De végeredményben azt mondta, hogy jó - legalábbis azt hiszem. 😂

Úgyhogy haladok, azon gondolkodom, hogy mi a következő fázisa a projektnek, hát nem tudom 😂 - szerintem itt már célegyenesben vagyok, mert ez már nyomásba fog menni. 😄 🙏

Úgyhogy hipp-hipp- hurré! Tessék készülni, ősszel itt a könyv! 😄

No, és hogy kinek ajánlgatnám? Igazából csak azt tudom, hogy kinek nem: hááát, szerintem az Anyukám ne olvassa el... 😱😂😂

Eléggé szókimondóra sikeredett és talán kicsit trágár is, nem véletlen a 18-as karika. Nem kell rémüldözni, nem egy borzasztóan hosszú 500 oldalas könyv, szerintem könnyen olvasható és a lényeg benne van... és mint ahogy írtam szerintem már korábban is, nincsen ilyen oldal kitöltő tájleírásokkal tele, mert úgy gondoltam - amit most a tanult írók nem vesznek jó néven - hogy én is felveszem a mai világ ritmusát és lényegre törően írtam, minden maszlag nélkül... 😉

Jaaaa, és még mielőtt bárki is nekiáll öltözködni! Minden egyezés vagy éppen hasonlóság pusztán a véletlen műve...KacKacKac 😉😜😂

Magnetic*®

"Az a szó, hogy "lehetetlen", nem szerepel a szótáramban." Bonaparte Napoleon