Mr. Raven előkerült

Mr. Raven előkerült...

Mr. Ravennel igencsak rövid és viharos kapcsolatom volt. Lopott percekkel, órákkal, éjjelekkel kezdődött még tavaly nyár elején. Volt próbálkozás többször is, hogy elengedjük egymást, de minduntalan egymás karjaiban kötöttünk ki. Mr. Raven kapcsolatban élt, én egyedül, sokszor védekezett azzal, hogy maga sem érti, mi van vele, hiszen jó kapcsolata van, minden rendben van közte és a párja között.

Erre egy jó barátom, csak ennyit mondott: "ha olyan jó lenne a kapcsolatuk, akkor nem veled lenne..."

Aztán decemberben meghozta a döntést és elköltözött tőle. Rövid időn belül szinte mindig nálam volt, hozzám jött haza. Minden mesebelinek tűnt, de jöttek a kétségek, biztos, hogy én, kellek neki? Elég jó vagyok én neki? Ehhez hozzájárult, hogy állandóan azt lestem, hogy lájkolgatja-e az exet. Természetesen igen, és én nem értettem miért, és igencsak rosszul esett...

Ő mindig csak annyit mondott: "nem haraggal váltunk el." Az már csak hab volt a tortán mikor az exe, vagy annak a lánya hívogatta este nyolc után. Az első nagyobb kiborulásom január 1-jén volt, amikor kilenckor hívta, hogy boldog újévet kívánjon neki és 20 percen keresztül beszéltek.

Így visszagondolva sokkal, de sokkal lojálisabbnak kellett volna lennem velük...SAJNÁLOM! Ebből is tanultam.

A január végig ilyen kihegyezett volt, feszültségekkel teli, majd január 31-én végleg elgurult a gyógyszerem. Ónos eső, csúszós utak így is aggódtam, hogy épségben hazaérjen a munkahelyéről a szüleihez, mert akkor oda ment haza. Azonban időpontja volt Bp-re a fodrászhoz, és elment az idő ellenére is. Persze, hogy beindultak a hangyák, sőt nem volt elérhető egyik telefonon se, se viberen, se messengeren. Úgy jött le, hogy kikapcsolta őket. Jól felhúztam magam rajta természetesen és írtam neki 19:54-kor:

"naaa, megszépültél már?

Vagy már elvesztél, látom

Szerintem nincs, min vitázzunk eztán, aki fontos az fontos - még egy teló kikapcsot is megér - megértettem, és én vagyok paranoiás tényleg - hát, sajnálom, remélem megéri."

Február 1-jén annyira biztos voltam a dolgomban, hogy dühömben összepakoltam egy kupacba a cuccait, ha este bejön, vihet mindent. Aztán mikor itt volt már jobb szerettem volna, ha marad, és helyrehozzuk a dolgokat. De ő úgy döntött, hogy elmegy. Másnap írtam egy e-mailt és kértem fontolja meg, adjon egy esélyt nekem. Február 12-én jött a válasz rá, aminek ez a mondata volt a lényege és a legfájóbb: "nekem egyenlőre a saját élet van."

Pffff, nagyon szarul, rosszul érintett, nagyon, nagyon...

Aztán teltek a napok, hetek, hónapok. Áprilisban csak úgy ráírtam: "TE EGY CSODÁLATOS EMBER VAGY!! ♥" Még váltottunk pár üzenetet, akkor hétvégén találkoztunk is egy rugby tornán, de csak futólag. Akkor megígérte, hogy ír, de valahogy elmaradt.

Ezek után igyekeztem lezárni a dolgokat, mert be kellett lássam csak én akartam tőle bármit is. Feladtam...

Júliusban volt a születésnapja, nem írtam neki, de kiírtam magamból egy előző blogbejegyzésben. Itt már tényleg kezdem jól érezni magam...

Kezdet:

2017.07.27.-én újra követni akart az instán

2017.08.02.-án jött egy email, semmi extra, csak a kötelező kérdések: hogy vagy, hogy megy a tó kör - archiválás.

2017. 08.06.-án viber üzenet: szinte dettó ugyanazt tartalmazta, mint az előző levél - törlés.

Bosszankodtam is magamban, ugyanis tudja, hogy nem akarok barátkozni exekkel, így vele sem. Mégis írogat és ilyen udvariaskodós kérdéseket tesz fel. Az e-mail archiválva lett, a viber üzenet, törlésre került. Nem igazán értettem, hogy mire megy ki a játék.

Végül augusztus 20-án érkezett egy hosszabb e-mail, amiben leírta, hogy sokat gondolkodott a múlt dolgain, és rájött, hogy balfékül viselkedett velem, és bocsánatot kér ezért. Valamint nyitott vagyok-e hogy új alapokra építkezve újra kezdjünk kommunikálni egymással, stb.

Azóta írunk, beszélünk, találkozunk, ismerkedünk újra. Kiderült, hogy volt utánam egy kapcsolata, ami elsőre igencsak szarul érintett, de be kell, lássam, hogy én is megtettem volna, ha lett volna rá módom.

Sokat változtam, fejlődtem az elmúlt fél évben, de nem tudom, hogy elég erős vagyok-e ehhez a kapcsolathoz. Nem akarok oda visszaesni, kemény meló volt idáig eljutni. Nem szeretném még egyszer azt az elhagyást, visszautasítást átélni... Nem szeretnék újra eljutni oda, hogy legyilkoljuk' egymást... pffff, mennyi nem akarok, nem szeretnék - teremtek ám... :D

Nem tudom, mi lenne a helyes megoldás: hagyni az egészet, és "csak barátkozni" tényleg, és újrakezdeni valaki mással.

Mással, akivel, tiszta lappal indul az ember, és akinél még megvan az a bizonyos töretlen' BIZALOM. Vagy beleadni mindent, kihozni belőle a legjobbat, igaz az a bizalom részemről már nem sértetlen.

... és Csernus szerint nem lehet helyrehozni egy sérült bizalmat két ember között. Vagy nem kell mindent szentírásnak' venni, amit mondanak?

Meg ugye a "kételyéke" egyből munkába lendülne, ha úgy adódna kedve.

Nem tudom... nem tudom... és ezt a választ 'badoos' barátom sem könnyíti meg...

folyt.köv.

Magnetic*

"Néha mi hozunk döntéseket, máskor mások hozzák meg helyettünk. Egy életben egyszer vagy kétszer adódik egy pillanat, amikor megértjük, hogy mindaz, ami történt, hogyan vezetett minket oda."

Dan Millman