Nyolc hét - HEAVEN’

A legutóbbi badoos kalandom' alkalmával, a nagy lapozgatás közben, megakadt a szemem egy legényen' 😍 Csak egy vezetéknév, a kora és pár fotó volt fent, semmi egyéb adat, infó róla. Annyira megfogott, hogy tetszikelés lett belőle, majd kis idő múlva úgy jelezte a badoo, hogy Ő is 😏 - bár még mindig tiszta rejtély számomra ennek a működése. Mondjuk jelen esetben már pont annyi jelentősége van, mint kopasz embernek a sampon kérdése. 😂 Ahogy utólag megbeszéltük a pasi és női logikát a társkeresés terén, kiderült, hogy a nők csak 1-2 pasit szivecskéznek, a pasik fordítottan működnek, ők tolják a szivecskézést ezerrel 😂😂 - azt csak bejön valamelyik, max egy tali után olajra lépnek, persze, ha addig eljutnak... 😂😂

Nekem ez újdonság erejével hatott, de ha jobban belegondolok van benne valami. 😉

Nos, vártam, mint a jó gyerek, hogy rám írjon. Eltelt egy óra, eltelt kettő - semmi, aztán délután gondoltam egy nagyot, és ráírtam, hogy 'Szia'. Beszélgettünk erről-arról, és abban maradtunk, hogy másnap, pénteken találkozunk. 17 órára jön hozzám és tőlem elmegyünk sétálni a tópartra. Természetesen megadtam a telefonszámomat, hogyha bármi közbe jönne, akkor tudjon szólni, hogyha esetleg késik. Bár elmondása szerint rátukmáltam... 😂😂

Hát, tűkön ülve vártam, 17:15 semmi, 17:30 még mindig sehol senki, itt már úgy gondoltam, hogy nem is fog ideérni. Írtam is kedves ismerősömnek, hogy ilyen az én szerencsém, nekem csak az "ilyenek" jutnak... 😤

De, lőn csoda 17:40-kor berobogott egy sárga autó. Ha jól emlékszem hívott is, hogy megérkezett. Én ugye tipikus nőci, gondoltam oksa, és ráérősen' megigazítottam a kis délutáni sminkem, még elmentem a mosdóba és csak utána ballagtam ki. Szerinte minden benne volt abba a nézésbe, amit produkáltam, végig mértem rendesen. Pedig csak max a 40 percnyi késése ült ki az arcomra, semmi egyéb. 😏 Mert nem sok dolog van amit, hogy csúnya szóval éljek, rühellek' az egyik a késés, a másik, ha a társaságomba valaki a szaros telefonját nyomkodja... 😜 - Sorry 😂

Na, szóval lementünk a tópartra, sétáltunk, beszélgettünk, majd átmentünk a korzóhoz, ott végül letelepedtünk és ott folytattuk az ismerkedést. Igazából az jött le nekem, hogy nem tettem rá mély benyomást, mint nő, túlságosan is baráti beszélgetésnek tűnt. Ami valahol kicsit szarul esett, de viszont ez volt az első olyan alkalom, amikor egy tök vadidegen pasival találkoztam és nem az volt bennem még egy picit sem, hogy mindenképpen megfeleljek neki. Nem volt ebben semmi színészkedés, egy marha jót beszélgettünk, akkor azt hiszem nem is gondoltam ebbe többet. Az is nagy szó volt, hogy teljesen felszabadultam a társaságában. Aztán teltek az órák, tettünk még egy jó nagy sétát. Na, és itt volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy ebből aztán az égvilágon semmi nem lesz, és az az volt, amikor beszólt idézőjelbe, hogy a rozé, az nem bor...hanem csak egy pancsolt valami... na, itt írtam le végérvényesen a történetet az ő részéről. 😂😂

Aztán haza fuvarozott és még beszélgettünk az autóban a ház előtt. Valahogy nem volt kedvem bemenni, mert akkor úgy gondoltam, hogy ennek akkor itt és most lesz vége - annak ellenére, hogy már a rozés beszólás után úgy véltem, hogy ebbe max egy barátság van. De el kell ismernem, hogy tök jól éreztem magam vele. És azért így első találkozásra ez ritka nálam... Végül, ha jól emlékszem volt már 1/2 3 is mikor elköszöntünk egymástól. Érdekes volt azért, amit kihozott belőlem... 😇 - ezt mindenkinek a saját fantáziájára bízom...megemlíteném itt, hogy rossz az, aki rosszra gondol... - hoztam egy döntést, amit a mai napig nem bántam meg, bár nem jellemző rám. Mondjuk ezen is jót röhögtünk előzőleg: "én nem ilyen vagyok" dumákon... 😂😂

No, ekkor úgy voltam vele - és ezt mondtam is neki utólag - hogy én nem kerestem volna, mert úgy éreztem az ő részéről "csak ennyi" volt... - még szerencse, hogy ő igen! 😍  (*itt b*szta el... 😂😂)

És innentől kezdve igazából beindult a gépezet, kicsit fura volt, mert mindig hangsúlyozta, hogy csak kedvel, nem több... És pont ezért én is így voltam vele kapcsolatban egy ideig, aztán valahogy nem tudom, de megszűntek ezek a viccelődések, ezzel a kedvellekkel, bár attól még lehet, hogy csak kedvel továbbra is... 😂😂😂

Azt azért el kell mondjam, hogy egy rejtély számomra...nem tudom sokszor mire gondol, vagy éppen mit miért tesz. De talán nem is kell tudnom, lehet ez egy rossz' tulajdonságom, hogy mindent és mindenkit meg akarok érteni...de most nem is ez a lényeg. 😉

Annyi bizonyos, hogy az elmúlt 20 évben nem fürödtem ennyit a Balatonban, a Velencei-tóban, az utóbbi három kis évemben ennyit nem voltam emberek között, nem voltam ennyit szórakozni, mint az elmúlt nyolc hétben...(igaz, ami igaz ez a könyvmizériának is köszönhető). Ebben tényleg volt minden: Fezen, Balaton, Velencei-tó, mozi, hétvégi kiruccanások, AV19 meccsek. Tényleg minden, mi szem szájnak ingere, és élveztem/élvezem minden egyes pillanatát. Szerintem egy köszönöm is édes kevés lenne kifejezni mindazt a jót, amit eddig adott nekem és úgy gondolom, hogy Ő sem panaszkodhat... 😏😉😋

Persze azért akadtak/akadnak nézeteltérések is, mielőtt még itt valaki hitetlenkedne rajta, és mondaná, hogy ez egy mesebeli történet, pont olyan, mint a könyvem(im)ben. Meg persze ilyenkor jönnek az okos és csupa jó szándékú kedves emberek, akik ezt mondják, hogy 'majd meglesz ennek a böjtje'. De jelen pillanatban pont leszarom ezeket a jóságos' meglátásokat és elengedem a fülem mellett - legalábbis igyekszem 😂😂😂

Én csak ezt kérdezném: hogy lehetne még ennél is jobb? 😏

Magnetic*®

"Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy "hülye"? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek!" Müller Péter