Olvasni jó :)

Lassan három hónapja nem nézem a tévét, valahogy nem is hiányzik. Egy újabb, jobban mondva egy régi szenvedélyemnek élek, ami nem más, mint az: OLVASÁS! :)

Az első, amivel kezdtem, hogy elolvastam Tolsztoj Iván Iljics halála című novelláját (ezt Péter Mester hatására). Érdekes, hogy már akkor, amikor írta (1886) ilyen dolgok foglalkoztatták az írót. Tehát mondhatni nem új keletű, ami a mai világban is érdeklődést vált ki az emberekből, többek között belőlem is.

Aztán Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg következett. Már nagyon régóta idézgettem belőle, ideje volt végre elolvasni!

Nagy hatással volt rám, alig kezdem el olvasni és nincs mit tagadni potyogtak a könnyeim.

A "fölnőttek" kiirtanak a gyermekekből valamit, és teszik ezt olyan sikeresen, hogy amikor ők is felnőnek, ugyanezt teszik a gyerekekkel...

Hogy mi lehet ez a "VALAMI"? Talán a gyermeki hit.

A gyermeki hit, hogy bármire képes, hogy bármit meg tud csinálni, hogy bármit megtehet, mert KÉPES rá! Hogy azt csinálja, amit valójában szeret.

NEM! Mi e helyett beállítjuk őket a sorba, mondván ez a "normális", velünk is ezt tették. Valószínűleg már én is megtettem a saját fiaimmal, amit borzasztóan sajnálok, de ugye a múlton változtatni nem lehet és pont... Most igyekszem helyesen cselekedni, beszélgetni velük, hogy legalább ők ne tegyék majd a gyerekeikkel... bízom benne, hogy sikeres lesz a művelet.

Az egyik kedvencem:

"- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."

Bementem a helyi antikváriumba körülnézni, és megakadt a szemem azon a bizonyos Cooper könyveken, "A Nagy Indiánkönyv" ciklus részein:

- Vadölő (1841)

- Az utolsó Mohikán (1826)

- Nyomkereső (1840)

- Bőrharisnya (1823)

- A Préri (1827).

Valamiért ezek anno mikor gyermek voltam elkerültek, talán azért mert indiános és ez által fiúsnak titulálták a szüleim. Hihetetlenül egyszerűen van fogalmazva (legalábbis a fordítás után mondom mindezt), izgalmakkal teli, kalandos, romantikus, de nem csöpögős, sőt akkor nem volt tendencia, hogy "happyend" legyen a vége. Kicsit rosszul érintett az első könyv elolvasása után, de rájöttem, hogy jól van ez így.

Igazából egyfajta kiútkeresés a civilizációtól meghasonult emberek számára, hogy a boldogságot újra megtalálják. És itt is újra feltűnik a színen a "boldogság-keresése".

Most tartok a Nyomkeresőnél, igazán élvezem, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Még van, hátra két könyv utána megyek vissza az antikváriumba, érzem, hogy vár rám még egy-két gyöngyszem.

Valamiért szeretem a könyvet a kezembe fogni szagolni (főként, ha új :) ) örömmel tölti el a bensőmet. Tudom, hogy E-book meg miegyéb, VAN, de nekem akkor is maga a KÖNYV kell. Persze, ha olyan helyre mennék pl., mint nyaralni és súlylimit meg miegyebek, akkor én is a technika vívmányát vinném magammal.

Úgyhogy Hölgyeim és Uraim! OLVASÁSRA FEL!