Siker "mindenekfelett"?

Sok embernél látom, hogy hajszolja a sikert. Van köztük olyan aki egyedülálló, van olyan aki családos. Annyira belemerülnek, igazából észre sem veszik, hogy elrepül felettük az idő (tisztelet a kivételnek! - még nem találkoztam vele...).

Akinek van családja, sokszor arra eszmél, hogy a "tegnap" született gyerek 15 éves lesz, és csodálkozik...

Az egyedülálló - főként ha nő - arra ébred: Úristen! nincs se férj, se gyerek, "kicsúszott" az időből, és sír egy darabig majd még jobban beleássa magát a munkába, így kompenzálva a hiányt. Vagy pluszként még beleugrik egy számára méltánytalan kapcsolatba, csakhogy ne legyen egyedül...

Az egyedülálló férfi, ő az, aki ha fel is ébred a "sikerkómából" neki még van esélye. Talál egy fiatal "fruskát" aki hozzámegy, gyereket szül neki. De mint ahogy Csernus is mondta a "kisfruska" megtalálja a pótaput, majd ha már nem nyűgözi le, keres egy korban magához valót, és a férfi újra egyedülállóvá válik.

Akkor hogy is van ez?

Ennyire kell a siker? Igen, ezt elismerem, mindenki erre vágyik, én is. De hiszem, hogy ennél jobban össze lehet harmonizálni a magánélettel. Csak sokszor annyira belemerülünk, hogy megfeledkezünk arról, hogy van mellettünk egy társ, egy kapcsolat, egy család. A mindennapos pörgés után későn érkezünk, ingerültek vagyunk, fáradtak, már nincs kedvünk semmihez és senkihez sem. Majd azt várjuk, hogy az ütemezett nyaralások "lekenyerezzék" a mellettünk lévőt, ami egy darabig így is lesz, de... Elmúlik ennek a varázsa is, hiányozni fog valami. Ez a valami pedig maga a TÁRS!

A TÁRS ami magába foglalja:

1. A minőségi időtöltést: amikor nem a tv előtt ültök, nem a telefont nyomkodod, hanem tényleg arra az emberre figyelsz akkor és ott, és ehhez nem kell luxus nyaralásra vinned.
2. Az intimitást: és nem a szexre gondolok! Ide tartozik többek között: a simogatás, az ölelés, a puszi, az érintések, a becézgetések, a flörtölés, a csók, a mosoly, a meghitt beszélgetések ahol mindkét fél kimondja, elmondja valódi érzéseit, érzelmeit, félelmeit, vágyait.
3. A szexualitást: és itt kiemelném hogy nem a kötelezően letudandó feladatra gondolok! Nemcsak hipsz-hopsz, kész, pipa, jöhet a következő megoldandó feladat. Hanem amikor tényleg ott vagy, megéled, átéled az érintést, a simogatást, a csókot, amikor úgy eltelik az ember valamiféle melegséggel a szíve táján.
4. A feltétel nélküli szeretetet: ide írom ezt is, nekem ez is nagyon fontos. Sajnos saját bőrömön tapasztaltam, rengetegszer, hogy a szeretet sokszor volt feltételhez kötve. Nemcsak gyerekként, de még felnőttként is. Ami azt eredményezte, hogy kialakult bennem egy megfelelési kényszer, szerintem sokan vagyunk ezzel... és ahelyett hogy magamat adtam volna, beálltam a sorba és mindenkinek meg akartam felelni. Hogy mindenki szeressen, és elfogadjon. Tehát mondhatni lettem én is egy "MÁSolat", feladtam önmagam.

A napokban egy eset jutott az eszembe, mikor az önbizalomról hallgattam előadást: történt egyszer réges régen, esküvő! Anyós és barinője mindenáron azt akarták, hogy legyenek koszorúslányok, ugye mondanom se kell, hogy a barátnőnek volt két lánya is... Akkor az egyszer kiálltam magamért és mondtam, hogy: "NEM! Nekem nem kell!" Na, nem kell mondanom, hogy mi volt utána... és igaz, hogy nem voltak koszorúslányok az esküvőn, de ezután adtam fel önmagam végképp. Hogy miért?

Mert azt tapasztaltam, hogy a döntésem nem tetszett nekik, ergo nem vagyok jó, szerethető... Így konkrétan nem volt kimondva, de ugye az ember érzi ezt...éreztetik vele... Na, itt álltam be a sorba vagy 20 évig.

Azért azt el kell mondjam, hogy büszkeséggel tölt el még most is, hogy kiálltam magamért akkor! Arra már kevésbé, hogy hagytam magamból "bólogatójánost" csinálni... Ha akkor lett volna már Szabó Péter lehetséges, hogy kiküszöbölhettem volna. De minden okkal történik, most volt itt az ideje a felébredésemnek.

Jól elkalandoztam... Na, szóval ha egy szóban szeretném kifejezni azt amit számomra a TÁRS takar: IDŐ!!

Amikor szánsz IDŐt a másikra, amikor nem félsz kimondani, és kimutatni az érzelmeidet, félelmeidet. Amikor nem rekeszted ki a dolgaidból, legyen az munka, vagy munka mellett felvállalt tevékenység. Amikor nem rejtegeted mások elől (kitudja mi okból...?!), amikor tényleg annak mutatod magad AKI vagy valójában és nem annak aki "csak" szeretnél lenni (ez elég becsapós tud lenni...).

Hát, nem találtam még meg az elmúlt két évben, lehet túl görcsösen kerestem...és

Időközben arra is rájöttem, amit úgy hallottam 'Péter Mestertől': "csak annyi szeretetet tudsz adni a számodra igazán fontos embereknek, amennyit saját magad iránt érzel, semmivel sem többet."

/Forrás: Szabó Péter Állj félre a saját utadból! 57. oldal/

Úgyhogy most magammal ismerkedem, és tudom, hogy úton van felém az a VALAKI!

És zárószóként, csak mert annyira szeretem! (akinek nem inge, ne vegye magára!)

"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."

/Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg/