Volt egyszer egy MoMdéj’

Egyszer volt...

Hol nem volt...

Egy Anyák napja, május első vasárnapján. 🤱

Kissé keserédes eme nap nekem, bár én hívhatnám akár a kudarc napjának is. Mert valahol csődöt mondott a tudomány, valamit rosszul csináltam, hiszen nincsenek itt velem. Mindenki hozott annak idején egy - egy döntést, aminek ez lett a vége. Hazudnék, ha azt mondanám nem bánt, hogy nem jöttek velem (titokban reménykedtem, még azután is, hogy elköltöztem, hogy jönnek majd...). DE ugyebár van ez a mostanság nagy divatját élő szlogen: el kell fogadni...el kell engedni... 🤦‍♀

Végül is van benne valamiféle igazság, mert ugyan mi a szöszt lehetne mást kezdeni? Vagy elfogadod, vagy életed végéig megnyomorít, megbénít ez az érzés. Rágódhatnék naphosszat, hogy mit csináltam rosszul, vagy mit kellett volna másképpen csinálnom, de úgysem jönnék rá. És ha valami csoda folytán mégis, egy biztos, hogy kijavítani-, megváltoztatni meg pláne nem tudnám.🤷‍♀

Négy év távlatában már megritkultak a hétköznapi talik, ezt is hozta az egyik dolog a másik után. Az elején mindig nagy a lendület, és ez a lendület kitart egy darabig, aztán valami eltűnt. A három év intenzív látogatás, a mindent alárendelek ennek érdekében mára már megkopott. Az a fura érzés, amit érzel: "ha mész - minek mész?" - "ha nem mész, akkor miért nem mész?" - mindig ott ólálkodott. 😞 Az a kevés visszamondott találka is ezt erősítette bennem. De lehet ezek is csak kreációja az elmének, ki tudja, egy biztos egyre nagyobb az űr közöttünk...főként a kicsivel (17). Persze mondhatnánk: "rossz korban van", tinédzser, mit vár az ember?! "Mi is ilyenek voltunk" - blablabla, ezek is csak nyugtatók, nem más.

A felvetésemre, hogy ők is jöhetnének hozzám, hiszen nem nagy távolság, suliba messzebb mennek - de csak mosolyogtak... Akad jobb dolguk is, mint hogy velem legyenek. Ez az élet rendje nem?! - kérdezhetnénk.

Nem...még nem.

Az egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert látom, hogy jól elvannak nélkülem is, jól berendezkedtek az anya nélküli létre. Már nincs ott a cseszegető ember, hogy ezt így-, azt úgy csináld... 😂 Aztán, hogy ez jó-e így, vagy jobb, mintha maradtam volna és látták volna azt, amit...fogalmam sincs. 🤔 Hogy mekkora kárt okozhattam nem tudom, de ha csak egy kicsit is hasonlítanak rám, akkor ők is nagy túlélők, olyanok, mint én...

Egy biztos, valamit nem jól csináltam, azt nem tudom, hogy mit...de, itt az ideje elengedni... 🎈🎈

DE majd legközelebb... 💙❤👼❤💙

Magnetic*®